Aki öngyilkosságon gondolkodik, hogy jutott el idáig?

Úgy hogy semmi okom arra,hogy éljek.

Értéktelen vagyok,nem számítok senkinek,miután a szüleim meghaltak,senkinek sem vagyok fontos.

Csúnya nőként esélytelen a pártalálás,soha senki meg se csókolt,a munkámat nem szeretem,nincs semmi,amiben jó lennék. 25/N

#12 csúnyaság témához: egy lánnyal találkozgattunk, jóban voltunk, de nem igazán tetszett. Egyszer reggel becsöngettem hozzá és csak az ablakból szólt ki. Kb. 10 -szer szebb volt. Tudod miért? Mert a gátlásai, az öngyűlölete még "nem ébredtek fel". Sokkal természetesebben mosolygott, volt rajta egy nyugodtság. Csak azt akarom mondani, hogy a szépségnek van egy belső összetevője is, hogy hogy gondolunk magunkra. Ez sokat számít. Érdemes megnézni a színésznőket, ők a mesterei ennek, hogy úgy viselkedjenek, mint egy jó nő, vagy mint egy kevésbé jó nő. Persze ez egy szakma, de mégis szól egyfajta rugalmasságról.

A másik: én pl. valszeg viszonylag jóképű srác voltam, mert több lány odajött hozzám kezdeményezni. S ezekből semmi nem lett. Miért? Mert én depressziós voltam, egyszerűen képtelen voltam elképzelni, hogy nekem lehet barátnőm, és totál leblokkoltam a közeledésüktől, és annyi volt a reakcióm, hogy némán megvártam, amíg elmentek. Legalább 5 ilyen eset volt. Itt is a belső, a viselkedés a lényeg, hiába tetszettem.

A másik: én vérzékeny vagyok, ami miatt nem űzhetek küzdősportot, pedig szeretnék. Ez is egy olyan egyéni/testi hátrány, amit el kell fogadni. Ha karate kid nem lehetek, akkor másban még megtalálhatom a boldogságom.

De nem fejedre olvasni akarom mindezt, inkább csak reményt adó gondolatoknak szánom. Én is jelenleg is terápiába járok, most fogok kapni egy brutális hangulatjavítót...

Nekem nincs sztorim.

Engem mindig megolni akartak meg megmenteni.

30 eves koromig 3x ittam nagyon sokat, olyankor drogot is kaptam ha jol emlekszem de mar nem emlekszem de szoltak rola hogy igen.

Nem szerettem a piat, korulottem viszont mindenki mindig ivott.

Aztan ketsegbeestem 30 folott es szinte halalig nyomtam az ipart az uvegekkel de nem lettem alkoholista csak ilyenek a korulmenyek.Amikor viszont ittam olyanokkal voltam korulveve akik nem ittak semmilyen alkoholt viszont lehet csak a rendelkezesi hely szukebb a megszokottnal es terigeny illetve folytonos kegyeleti muratorium igenye szamottevo, amely hianyerzettel parosul meg akkor is mikor telthazban ulok ketto kuncogo lany mellett feszesen tartva magam mikozben apatsag eloadasat gyakorolja a megszokott idorendben.

Nem unatkozom, sokat kell hajtanom es a Nap is kozelebb all hozzam ejszaka.Csak ugy omlenek belolem a cseppek. Rengeteg elet van biologiai sejtjeink konfiguraciojaban es orommel tolt el a szamtalan sorstars ezoterikus hirdetmenye az egyedul toltott idoszakaim erzekenysegere.szeretlek titeket! Fogadjatok szót mindig anyátoknak, apátoknak, a papoknak ,az elnoknek, az uszomesternek, kiskredencben levo remego cseszepoharnak. Ne pánikoljatok! Kifehéredik a fogatok.

#16

#15

Napenergia kell hozzád! Én az elsö voltam mindenben. Pontosan tudtam merre szaladjak el mikor kergetnek vagy megakarnak verni.

Imadtam az allatokat amig nem egy fara masztam az uldozoim elol szerencsere nyar vegen es egy macska a fan buktatott le a nyavogasaval mikor egy agon ultunk majdnem azota nem hiszek Istenben. Azt nem tudom miféle volt azt nem volt idom megkerdezni tole de azt tudom hegyes karma meg fogai voltak meg besargult a szeme es szurke volt es folyamatosan sziszegett mikor meglatott es jott kozelebb hozzam a faagon. Odalent mar vartak ram akkor lettem nagyon sz@ros 2 puppal a fejemen logott a nadrag rolam meg a hajlekony faag amin ultem beakadt a gatyam szakadasaba meg jo hogy nem ejszaka volt.

Azota beszelek a macskak nyelven es ertem a kutya mit mond a kertben mikor ugat vagy odasimul hozzam. A gyerekek azota ujsagban szerepeltek ha jol tudom valami allatkertben kiszabadult egy parduc es 2 megvadult majom aztan megtortent a baleset ok akkor pont ott voltak.

Jah! Komoly durva! Dupla-dupla!

Tennetek kellene valami jot is nem csak eltemetni az erzeseket az emlekeket es rettegni a vihartol , amikor száz ágra süt a Nap.

Ahogy én akkor egy lombkorona mögé, ti úgy most egy elkepzelt felho moge rejtoztok es varjatok a csontra sult halat amit mar nehez lenne megemeszteni.

Kerj a szomszedtol segitseget egy bezbolutovel es mond hogy kergetnek az utcan bujtasson el!

Radcsapja az ajtot egybol. Ne varj segitseget senkitol mert ha ilyennek lat teged valoban megkopaszodsz a csontra sult hallal a kezedben es csak biologia oran leszel majd , ahol bizonyara felnéznek majd rád. Mint mondván: ,,Az Otzi!'' az elettel egyutt jar a napszakvaltozas, az erzelmek, evszakvaltozas es az ido maga ami folyton kerget es addig csinalja, amig celba nem ersz, hidd el!

Ne magadat kergesd ki a vilagbol hanem fuss szembe az idovel es adj halat annak, hogy egeszseges ep ember vagy, azutan ne arra gondolj, hogy azert masztal fara mert megakartak verni hanem azert, mert ott várt rád valaki.

Mindennek van celja. Eredmenye. Ha ennyire eredmenytelennek erzed magad keress egy macskat amit felmergesithetsz es engedd hogy utolerjen teged. Mashogy nem veszeled at! De ne engedd, hogy ő mérgesítsen téged, mert az nem lesz jó eredménnyel, hacsak nem belul egy ordog vagy mint az a macska aki megakarna enni téged, ugy konnyebben elkapod es nem lesztek mar a vegen egyikotok sem merges

Sok dologban hasonlítunk. Én is 25 éves srác vagyok, én is több éve küzdök szorongással, depresszióval, pánikbetegséggel. Nekem a teljes életem ráment, nem tudtam elvégezni az egyetemet, nincs munkám, nincs jogsim, nincs társasági életem és nincs párom, 25 évesen szüleimmel élek. De ez még a kisebb gond.

A nagyobb az, hogy 25 éves koromra eljutottam oda hogy már semmi öröm nem ér az életben, belül lassan teljesen halott vagyok, fáj minden nap, és a sors különös kegyetlenséggel visel irántam, mert mindig úgy van hosszú évek óta, hogy amikor már eljutok egy mélypontra és mindenből elegem van, akkor felcsillant egy halvány reménysugárt valamilyen formában, hogy talán lehet még boldog életem, majd amikor ebbe beleélem magam és megpróbálok felállni, akkor pár nap után mindig kapok egy akkora pofont, amitől még mélyebb szakadékba kerülök mint azelőtt voltam. És most tegnap olyan mélyre jutottam, hogy innét már nem lesz visszaút.

Sokan ismerik már szerintem a sztorimat, telespammoltam már a témához kapcsolódó kérdésekkel az oldalt, biztos van aki olvasta, én vagyok az aki osztálytalálkozón, amire el se akartam menni először, beleszerettem egy volt osztálytárs lányba aki rettentően kedves, empatikus, vidám volt, és annyira megszerettem mint még soha senki mást. Facebookon, fotókon nem láttam hogy lenne bárkije, úgy éreztem végre itt a nagy esély, valaki aki megért, kedvel, szóba áll velem, bátorít, és kívül-belül tetszik. Annyira vágytam rá és annyira reálisnak éreztem, először az életben. Aztán mikor elhívtam valahová, nemet mondott mert állítólag a barátja nem nézné jó szemmel. Emellett a későbbi üzenetemre már nem is reagált. Soha nem éreztem még magam ennyire rosszul, szomorúan, üresen, megalázottan és reményvesztetten. Fizikailag fáj, szenvedek, meg akarok halni. De még ahhoz sincs erőm hogy megtegyem. De hogy meddig bírom míg végleg feladja a szervezetem, az jó kérdés. De nekem öröm már nem maradt ebben az életben.

29 éves vagyok. Mindig is szorongós, depresszív alkat voltam. Mégis megtaláltam az igazi szerelmet, életem társát. Aztán elvette szépen apránként tőlem a boldogságot az élet.

Pár éve derült ki egy örökletes, idővel leépüléssel járó betegségem.

Van egy férjem, aki életem szerelme, és aki nem hajlandó ez ellenére magának más nőt keresni, pedig neki úgy lenne jobb, ha idővel megpróbálna tovább lépni, elfelejteni. Nem tudom, felfogja e mivel jár majd velem az élete.

És mindig is nagyon apa akart lenni, én meg anya, de nem szülhetek így neki gyerekeket.

A betegségem elvette tőlem az egész életemet, és ez még csak egy szelete (a legfontosabb), de az évek során egyre több mindent vesz el.

Tavaly jutottam el oda, mivel egyre többen szülnek a környezetemben és minden alkalommal belém mar a fájdalom, hogy lehet véget kéne vetni az életemnek. Csak a férjem miatt nem tettem még, mert őt sokkolná, de jelenleg fogalmam nincs, mi lenne a jó döntés.

#19

28 eves no vagy.semmi bajod nincs csak irigykedsz a vilagra amikor van valaki aki nem is hajlando melloled elmenni es szereted is. en 35ferfi es hidd el ezernyi olyan gondom van amit ha elmondanek neked felakasztanad magad helyettem is.

nem szabad ennyire primitiv ketsegbeesettnek lenni 28evesen el meg a vilag csak gyorsan cselekedj ha van olyan dolog amit erdemes megtenni tedd azt meg!

ne horoszkopra hagyatkozz meg a szomszedra!