Ha valaki gondolkodik az öngyilkosságon, talán nem is akarja megtenni?

Szerintem, meg ne add fel. Inkább kérj segítséget akár segélyvonalon.

[link]

[link]

[link]

Ne feledd, amit a Magna Cum Laude is énekel:

(RÉSZLET)

Hogy színezd újra, színezd újra

Az életed, ha megfakulna!

S ha az égbolt beborulna,

Ne menekülj, csak színezd újra!

(...)

Szóval? Színezd újra! Ne engedj a szürkeségnek, hogy magába szippantson!

Meg akarhatja,csak nem forrt ki még.

Az a kis eletoszton tart itt talán.

Családod van?

Munkát találnál könnyen? Mióta nincs?

Nálam pont így kezdődött. Elváltak útjaim a barátnőmmel, és egyedül maradtam. Egyedül meg nem ugyanolyan 💩 volt mint a párkapcsolatom előtt, hanem sokkal rosszabb. Főleg azért mert míg volt a párom, addig ő sok helyzetből pozitívan húzott ki, jó hatással volt rám. Egyedül viszont maradtam ugyanaz a szerencsecsomag mint régen, csak már tudtam milyen jó is lehetne az élet. Viszont arra nem sok esélyem volt/van hogy valaha is új párkapcsolatom lesz, mert van egy csomó megoldatlan probléma az életemben. Aztán nekem is jöttek a szürkébbnél szürkébb hétköznapok. Minden nap a halálon gondolkoztam, és ez egyszer csak átment abba hogy megpróbáltam végezni magammal. Aztán mikor majdnem megdöglöttem, akkor jöttem rá hogy ezt nem azért csinálom, mert széthullott a párkapcsolatom/életem, hanem mert önmagam ilyen egy szerencsétlenség vagyok. Viszont mikor tényleg majdnem meghaltam, akkor rájöttem hogy 💩 ugyan az életem, de még ez is jobb mint a semmi. Így azóta nem próbálkoztam, pedig ugyanott tartok az életben, pedig már több év telt el.

A lényeg hogy ha valaki sokat gondolkozik rajta, azt idővel egyre mélyebbre húzzák a saját gondolatai, és előbb-utóbb lehet próbálkozni fog hogy kilépjen a szenvedésből. De a szenvedés jelentős részét ilyenkor a szuicid gondolatok adják. Ezért jobb nem ilyeneken gondolkodni.....

Hasonlóan gondolom, mint az előttem szóló.

Akinek ez már komolyabban megfordult a fejében és évek óta úgy érzi nincs kiút az magától nehezen jön ki belőle (sőt, szerintem sehogy) a negatív gondolatok egyre többször jönnek...

Nagyon nehéz és megterhelő állapot ez, aki nincs benne soha nem is fogja megérteni.

Az öngyilkosság pedig érdekes dolog olyan szempontból van, aki beszél róla, de sosem tenné meg van, aki beszél róla, de nem veszik komolyan és meg is teszi. Aztán van, aki sosem hozza szóba pedig naponta foglalkoztatja a kérdés, na ők azok akik szerintem nagy %- ban aztán valóban megteszik és esetükben van az a környezet ki van akadva "semmit nem lehetett látni rajta" pedig de, a csend sokszor a legbeszédesebb.

Összetett és nehéz ez mindenhogy.