Azoknak a pároknak, akiknek nincs gyermekük( valami oknál kifolyólag), milyen örömük van az életben? Milyen tevékenységel kárpótolják ezt a helyzetet?

#45

Szerinted mi a földi fajok 2 meghatározó evolúciós előnyének egyike?

#46

Még szerencse, hogy azt, hogy én mire vagyok hivatott, azt egyedül én döntöm el. De ha ez megnyugtat, akkor közlöm veled, hogy valahol értékelem, hogy te nem szaporodsz...

39# más kárán tanul az okos, sajátján se a hülye, ahogy tartja a mondás. Az aki azt látja a környezetében mekkora szívás a gyerek, aki a saját gyerekkorából ezt nem tudja ellensúlyozni abból nagyon sok van. Ezek az emberek miért vállalnának gyereket? Tegyenek a nyakukba egy feladatot amibe sanszos, hogy belebuknak és hozzanak világra valakit, aki úgy fogja magát érezni, mint ők anno? Még a férfiakat megértem, hiszen gondolhatja, hogy legyen gyerekem, ha nem jön be legfeljebb elköltözök, gyerektartás kibírható, 20 ezer körül van egy hónapra. De egy nő, akinek 50%-a van arra, hogy egyedül neveli fel a gyerekeket albiban vagy törlesztővel terhelt lakásban egy olyan állásból, amibe a gyerekes anyát megtűrik, ezek az állások rendszerint nem a legjobban fizető helyek és akkor még finom voltam. A másik ötven százalék egy hányadában pia, veszekedés, napi meló mellé takarítás, főzés, gyerek dolgai természetesen egyedül, pucér nők a netes előzményekben.

A férfianyag gyakorlatilag alkalmatlan apának és férjnek, mégis a nőket alázzák az ilyen típusú kérdésekkel. Soha nem azok a nők savazzák a nőtársaikat, akik boldogságban, szeretetben, szuperül működő házasságban nevelik a gyerekeiket. Hanem az összes többi. Férfiak kérik rajtuk számon, ami különösen felháborító, vagy nőtársaik, akik belenyomorodtak már a rosszindulatba és minden, csak nem boldogok a gyerekszülés után.

42# ja, hogy te ennyire ostoba vagy. Ohh. de megszánlak:

Önhibájából nem lehet, mondjuk viccből kiherélte magát a 18. születésnapján, vagy afrikában egy varázslóval kivetette a méhét 100 euróért a diplomaosztója másnapján. Na, nekik önhibájukból nem lehet gyerekük.

Akik nem akarnak, azoknak lehetne, de nem akarnak.

Van a harmadik csoport, akiről te kezdted az aljas írásodat, akiknek önhibájukon kívül nem lehet gyerekük. Pl. méhnyakrák miatt kidobta a sebész a hasűrből a méhtestet is, vagy 22 éves korában hererák miatt nemzőképtelen lett a fiú.

Nem csak velejéig gonosz vagy, de buta is mint a föld az írásod szerint, ami elképesztően viccesre sikerült. Ja nem. Hánytam.

Kérdező!

Ne azért vállaljon valaki gyereket,hogy legyen kire büszkének lenni!

Arra legyen büszke az ember,amit elért,ne a gyerekével akarjon dicsekedni!

A gyereket szeretni,elfogadni kell!

Nem olvastam eddigi válaszokat.

Én inkább azt gondolom és látom is (!), hogy a gyerekes lét a nagyon nehéz, lemondásokkal teli, kényelmetlen és rohanós. Persze vannak sokan, akik szívből szeretnének gyereket nevelni, szívből szeretik a gyerekeiket, normálisan felnevelik őket. Viszont rengeteg ember van, akinek nem lenne való gyerek...

Milyen is az élet gyerek nélkül?

- Elmehetsz úgy kirándulni, hogy tényleg magát a kirándulást élvezed és pihensz is, nem pedig gyermekfelügyelet van (igen, el tudom képzelni, hogy megvan a szépsége is annak, de a hátránya is!)

- Jóval többet alhatsz

- Lehetnek komolyabb sportcéljaid, nem csupán semennyi vagy nagyon kevés sportra lesz időd

- Lehetnek hobbijaid, akár komolyabb hobbijaid

- Utazhatsz és ismét úgy, hogy az nem gyermekfelügyeletből áll

Nem értem, miért jut eszébe az embereknek a gyerektelenségről az a szó, hogy "önzőség". Amúgy ha az is, kit érdekel? Azért lássuk be, a legfontosabb feladatunk, hogy mi magunk boldogak legyünk. Privát véleményem, hogy ez után következhet minden más is, minél kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak vagyunk, annál türelmesebbek, megértőbbek, "jobb" emberek.

Egyébként katasztrofális világ vár ránk a túlnépesedés, környezetvédelmi problémák és népességvándorlás miatt (már ha nem III. világháború lesz).

52#

Ez már érvelés.

Azért lenne 2 kérdésem (mint 2 tinédzsert nevelő apának, aki semmit sem bánt meg gyermekei kapcsán):

1. A gyermektelenek a szüleikre haragszanak, ha saját életük boldogtalan, és ha nem akarnak - úgymond - erre a világra hozni és felnevelni gyermeket?

2. Ha a gyermektelenek annyira boldogok ilyen státuszukban, akkor hálásak a szüleiknek, hogy anno másként gondolkodtak mint ők (különben nem is léteznének)?

Na ezért mondtam, hogy "önzés" az érvrendszerük lényege.

54 Lehet félreértelek megint. 3 halmazt emlitesz:

1. kárt tesznek önmagukban viccből.

Szerintem konszenzusos, hogy vonatkozik rájuk az elhiresült Prokopf-memorandum: „valahol értékelem, hogy te nem szaporodsz”

2. Nem akarnak, inkább utaznak mert az menő. Ismét csak citálnám a Prokopf-memorandumot: „valahol értékelem, hogy te nem szaporodsz”

3. Egészségügyi okokból nem vállalhatnak gyereket. Róluk nem nyilatkoztam negativan. Ki tenne ilyet, értelme semmi.

Szerintem mi barcsik lennénk, csak valamit benéztél.

Kedves Moderátor! Én nagyon szeretem a trollokat, kérlek ne purgáld őket, inspirálnak.

Kérdező, én inkább olyan életet élek ahol magamra lehetek büszke.

Hogy mennyit adok a világnak a szakmámmal amit egyenlőre csak tanulok, de kis idő múlva napi szinten végezni fogok. Hogy vigyázok az egészségemre, x évesen sem fogok a koromra és "a két gyerekre" hivatkozva nagyon csúnyán elhízni. Hogy az életem folyamán még rengeteget fogok tanulni, és a tervek szerint tanítani is.

Már most is büszke vagyok. Hogy felálltam a depresszióból. Olyan párkapcsolatot tartok fenn egész fiatalon, aminek hosszútáv-szaga van. Hogy otthont adtam egy árva, dobozban talált kiskutyának. Hogy vannak őszinte barátságaim, és elég jó embernek bizonyulok ahhoz, hogy mind a szerelmi mind a baráti kapcsolataim teljesek, igaziak és tartósak legyenek.

Imádok edzeni. Imádok dolgozni (bár még nem az álomszakmámban, de akkor is szeretem). Imádok minden hétvégén más érdekes helyre menni (pl gyógyfürdő-b+zik vagyunk). Imádok szexelni, anélkül hogy hulla fáradt lennék, vagy azon kéne aggódni hogy mikor hallunk sírást.

Több emberrel tartom a kapcsolatot, akinek gyereke van. Elvagyok a gyerekekkel. De mindig mikor ott vagyok, eszembe jut hogy na, ilyen életet nem akarok. Ha gyerekem lenne, akkor kéne csak igazán kárpótolni magam. Az elvesztett boldog, fiatal évekért...