Azoknak a pároknak, akiknek nincs gyermekük( valami oknál kifolyólag), milyen örömük van az életben? Milyen tevékenységel kárpótolják ezt a helyzetet?

#69:

Sajnos nagyon jól írsz, pedig a szándékod gusztustalan, ezért borzasztóan kártékony ez az írásod.

Saját magadért, és emellett a párodnak, a barátaidnak, a testvéreidnek, a kimentett kisállataidnak, a saját spirituális fejlődésednek élni súlytalan élet? Nem az! Ha valaki már csak egy embernek is szeretetet ad, segíti, támogatja élete során, akkor egy nagyon értékes életet élt le, aminek a mértékén nem csorbít semennyit se az, hogy nincs gyereke!

jól van, hagyjátok már a 69-est, neki ez a véleménye.

Nem kell senkit bántani.

Van annak is helye, hogy 30-40 évesen olyat ír, hogy "nem kell megosztani a csokit senkivel", vagy mehet henyélni a Bahamákra, és annak is van, hogy felelősségteljes, nehéz, de szép feladatot vállal - amiért cserébe le kell mondania dolgokról, de úgy éli meg, hogy százszorosan megérte lemondani. Mindenki másképp él. Ne veszekedjetek. Pax!

92, ezt pont a 69-esnek kéne elmagyaráznod. Senki nem írt annyira gusztustalan módon másokról amiért vállaltak gyereket vagy nem vállaltak gyereket. Egyik oldalon sem volt ennyire szélsőségesen gyűlölködő egyén mint ő. Volt aki majdnem le tudott menni a szintjére, de nem sikerült. Egy fokkal feljebb megállt.

Ne lepődjünk már meg a hozzá érkezett válaszokon azok után amit és ahogyan írt.

90# "Akinek van autója és tényleg imádja a vezetést, az érdekes módon nem telepszik rám, hogy én miért nem veszek autót. Akinek van cicája és imádja, nem szokott minősítgetni, hogy nekem miért nincs és miért nem akarok."

Ez mennyire igaz, és tényleg így van basszus! Ez még nem is jutott így eszembe. Hogy miért lóg ki a lóláb az ilyen típusú és stílusú gyerektelentaposók esetén.

94, boldogtalanság amiért úgy érzik hogy csapdába kerültek a gyerekvállalással. Aki boldog az nem bánt másokat. Azok a szülők akik elégedettek az életükkel, nem kötnek bele a gyerektelenekbe hanem elfogadják hogy nekik más jelenti az élet értelmét. Itt is voltak olyan válaszolók akiknek van gyerekük, de nem köpködtek azokra akiknek nincs. Ők valóban boldogok a gyerekeikkel. Akik itt köpködnek, azok rohadtul nem boldogok és megbánták.

De még egymást is tépik az ilyenek. Volt egy kérdés pár hónapja ahol egy anyuka bátran bevallotta hogy rettenetesen megbánta a gyerekvállalást. Azt is hozzátette hogy imádja a gyerekét és mindent megad neki, de őszintén ha újrakezdhetné, nem vállalna mert hatalmas felelősség és rengeteg lemondás. Voltak akik szintén ezt írták, hogy ők is ugyanebben a cipőben vannak. De hogy ezek mit kaptak az ilyen frusztrált gyökerektől akik szintén így érzik de annyira álszentek hogy még egy anonim oldalon sem merik bevallani!

Amit itt ez alatt a kérdés alatt lenyomtak egyesek, az csak a töredéke annak ami ott folyt.

95 - azért ez kétoldalú... itt is sokan írtak úgy, hogy minden csupa boldogság! MERT nincs nyavalyás kölök (aki eleszi a csokit)

Tudjuk azért, hogy nincs csupa boldogság élet. Élni nehéz, jó emberként még nehezebb -de mégis... csak úgy érdemes. Önáltatás, hogy az a boldogság forrása, hogy nincs/vagy van gyerek.

96, csak az a különbség hogy amíg a gyerektelenek a saját életükről írtak hogy nekik az pozitívum hogy nincs aki eleszi a csokit, nincs aki hisztizik, stb. (ugyebár erről szólt a kérdés. Hogy a gyerektelenek miket csinálnak, ők meg leírták) addig az a bizonyos néhány egyén személyeskedve robbant bele a gyerektelenekbe hogy nekik csak szar életük lehet, meg biztos szar családjuk, szar szüleik voltak amiért ők nem akarnak gyereket.

Ezek után én egyáltalán nem lepődtem meg hogy milyen válaszokat kaptak. A világ egy tükör. Ha valaki egy bizonyos módon szól valakihez, akkor nem kell meglepődni ha ugyanabban a stílusban kapja a választ. Aki nem adja meg az alapvető tiszteletet mások felé, az másoktól sem érdemli meg azt.

Az utolsó résszel egyetértek. Nem a gyerek határozza meg a boldogságot kollektíve. Van akinek igen, és van akinek nem. És akkor jönnek az unintelligensebb rétegek akik minden hasonló kérdéshez odafröcsögik hogy csakis a gyerek az élet értelme és pusztuljon aki ezt nem így gondolja.

Összegezzünk. Nem jutunk előrébb, lehet nem is baj, ebben ennyi volt. Prokopf bajtárs korábban elejtett egy megjegyzést arról, hogy van-e gyerek vagy nincs. Ugyan abban a helyzetben vagyok én is. Sőt, gyanitom van még egy közös pont, de erről nem beszélt, így én sem firtatom. Azt hiszem van közöttünk pár év, de ez is privát ügy, mint az előző. Nem ismerjük egymást, csak referáltunk: ugyan arra toltuk a tömeget. Az viszont nem magánügy, hogy hány kiló lisztre cserélnének be egyesek egy gyereket, hiszen mindenki kiadta magából ami ez ügyben a lelkét nyomta nyilvánosan.

Privátban bocsánatot kértem 54-estől. Nyelvi nehézségeim támadtak, félreérthetően fogalmaztam. Ember legyen a talpán aki az „önhibáján kivül”-t képes magyarul dupla tagadásban használni. Én irigylem. Szóval volt egy félreértés ami a végén is felmerült. Szó sincs arról, hogy aki egészségügyi okból nem tud, akar vállalni bármit is, elitélendő lenne. Sőt.

88 okos és érett, ha lehámozzuk a mondandójáról a show-elemeket hasonló szituáció, felelősen dönt az élettapasztalatoknak, - amik nem egyedik – megfelelően. Az összes többi vadlúd, aki inkább elnyaralja a pénzt meg az időt, elmehet a sunyiba. Persze én is, félreértés ne essék, belecsúsztam a selfentertainmentbe. Mea maxima culpa!