Azoknak a pároknak, akiknek nincs gyermekük( valami oknál kifolyólag), milyen örömük van az életben? Milyen tevékenységel kárpótolják ezt a helyzetet?

Gyerekkel és gyerek nélkül is lehet jó életet élni - kinek mi jó.

Nem kell bántani senkit.

#8 " Inkább azt bánjam meg, hogy nem lett, mint azt, hogy lett."

- Mindkettőt nem tudod megbánni, nem tudod összehasonlítani :)))

Ugyan évek óta nem élek párkapcsolatban, de mivel azt megelőzően 15 évig éltünk együtt, gyermektelenül, így szívesen elmondom.

A párom (exem) fogászati asszisztens volt főállásban, mellékesen pedig volt egy kutyakozmetikai szalonja. Én nyomdai/kiadói családi vállalkozásban voltam apámmal, testvéremmel üzlettárs, plusz vittem egy közvetítő kisvállalkozást (ingatlan, hitel, biztosítás, befektetés).

Tehát a karrierépítés, a munka, az üzlet elég sok időt és energiát lekötött. Volt két kutyánk, napi többszörös séták, hétvégeken kirándulások. Hétköznap este barátok, rokonok látogatása vagy csak egy spontán mozi, vagy akkor még divat volt tékából filmet kihozni. Mindegyikünknek külön autója volt, nekem egy sportautóm, mint autó, de inkább, mint hobbi tárgya, sokat ápolgattam, jártam vele találkozókra, stb. Sokszor együtt mentünk. Az autó márkájához kapcsolódó márkaklubot vittem, itt is volt teendő. Aztán nyaranta strandolások, balatoni hétvégék, néha külföldi utak stb. Kertes házban lakva a kert ápolása is különleges hobbinak számított, nagyon szép volt minden a ház körül. Annyira teljes és mozgalmas életünk volt, hogy egyáltalán nem hiányzott a gyermek, sőt, ezek mellett nem is lett volna már rá időnk, hacsak át nem csoportosítjuk az értékrendet, preferenciákat. Azóta sincs gyermekem, egyedülálló, dolgozó férfiként élek, most nemhogy gyerek, párkapcsolat sincs, de így is teljes az életem. Minden tiszteletem a családosoké, de lehet család és párkapcsolat nélkül is élni. (Ez nem minősítés és nem is vita tárgya, mindenkinek más és más fontos.)

A helyzet szomorú, veszteség érte és mivel kárpótolom az a kérdés? A helyzet egy élőlény?

Csinálok neki Szituációs komédiát. Szitkom, így többen ismerik. Jól kiröhögi magát a helyzet, pótoltam a kárát.

Igazából a válaszadók 80%-át lepontoztam. Komolyan nem hiszem el, hogy nem vagytok képesek emberségesek maradni. A kérdező kérdése maga egy provokáció, ennek ellenére őszintén nem számítottam rá, hogy ilyen acsarkodás lesz a kérdés alatt.

Megvagytok ti hibbanva? Nézzetek már magatokba egy kicsit. Kb mint az oltásellenesek és az oltástámogatók.

Nem kell bántani azokat, akik nem akarnak gyereket. Én sem értem, ki nem akar, mégsem alázok meg senkit. De amit itt ti levágtok hiszti néven, hogy akinek gyereke van az egy nagy nulla, semmi nem lesz belőle az életben, örök élete szenvedés lesz, meg ti sajnáljátok őket (??) stb az valami katasztrofális.

Igen, gyerekkel a kövi 20 évre átszervezést igényel az élete az embernek, de ez annak aki gyereket akar egyáltalán nem rossz változás.

Ne legyetek már ekkora bunkók.

Csodás gyerekkorom volt és a mai napig jó a kapcsolatom a szüleimmel, semmi köze ehhez.

“Inkább azt bánjam meg, hogy nem lett, mint azt, hogy lett."

Arra értem, hogy ha megbánnám, hogy nem lett az az én bájom, ha viszont megbánnám, hogy lett, az már a szerencsétlen gyerek problémája is, fura, hogy ezt ki kellett fejteni.