Hogyan van az, hogy az alacsony presztizsű munkát végzők élnek a legjobban?

Unokatesóm egy sormunkás. Párja ugyanabban a gyárban, raktári targoncás. Tavaly 50 milliós lakást vettek, jó hát 3 gyereket bevállalva CSOK-ra, de akkor is. Ismerve őket, soha nem rakták volna össze még egy egyszerű panelnak, még a beugróját sem. 2 autó, abból az egyik új. Mi a fenéből tudnak gyári melósok, Dubaiban, Thaiföldön üdülni? 3 éve ott voltak. De minden évben többször nyaralnak külföldön. Rendszeresen étterembe zabálnak stb.

Nem leszólni akarom őket, de ismerve unokatesóm, elég primitív csaj, de a párja se egy IQ bajnok. Nagyon soknak képzelik magukat, de elég aluliskolázottak. Játszák a ki, ha ő nem.

S igen, kicsit irigy vagyok, mert mi én és a párom is elég sokat dolgozunk és jóval magasabb iskolai végzettséggel, sokkal hasznosabb és fontosabb munkánk van (én bv. intézetben nevelőtiszt vagyok, főiskolai végzettséggel. A párom belföldes kamionsofőr) S akkor azt látom, hogy mi nem jutunk egyről a kettőre, aki meg fele annyit nem tanult, s egy nagyon egyszerű betanított munkát végez, amit egy gép is meg tudna oldani, azok meg tök jól élnek. De még a szomszédban egyedül élő pénztáros csaj is jobban él mint mi. Hogyan van az, hogy az alacsony társadalmi presztizsű emberek vannak nyomva a legjobban? Aki meg tanult és keményen dolgozik, az meg a létezés peremén egyensúlyozik. S igen idegesítő, hogy aki elvan a 8 órás anyagmozgató-betanított munkasként 8 általánossal, azok meg hihetetlen módon gyarapodnak.