Mennyire van elegetek ebből a világból? Fiatalok, milyen érzéseitek vannak azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen világban kell felnőnötök, élnetek vagy a gyerekeiteknek?
Tudom, hogy soha nem volt minden tökéletes, nem is lesz, de minden egyes nap hallok valamit vagy történik valami, ami miatt az utolsó emberiségbe, világba vetett hitemet is elvesztem. Borzalmas irányba haladunk, már most elegem van és szerintem ez csak rosszabb lesz. Nagyon tág téma, ezèrt nem is fejteném ki bővebben. Nem minden rossz, de több a negatív dolog, mint a pozitív.
19 éves vagyok, előttem az élet, de azt kívánom, bár meg sem születtem volna vagy születtem volna hamarabb.
Csak kérdezném a kommentelőket feljebb, hogy vajon beszéltek-e arról a szüleikkel, nagyszüleikkel arról, hogy milyen világ volt korábban?
Nekem pl. a nagyapám mesélte (1906-os születésű, erdélyi), hogy milyen volt, amikor gyerekkorában menekültek a román megszállás (1916, 10 éves volt) elől ökrös szekéren, és visszatérvén mindent felégetve, kifosztva találtak meg?
II. vh, 1944-ben az oroszok elől menekültek Nagyváradról, 3 gyerekkel, vonatra rakták mindenüket, mert korábban kibombázták őket a házukból, úgy menekültek, további bombázások közepette nyugatra, hogy a gyerekeknek közben szamárköhögésük volt.
Hazatérésük után az összegyűjtött pénzüket, ami egy lakás megvételére elég lett volna, átváltották pengőre. Az infláció miatt pár hónap múlva egy kiló szőlőre volt elég az egész.
Utána a kommunisták nagyapámat bevádolták, hogy náci kollaboráns volt (nem volt az), nem dolgozhatott orvosként, a komlói szénbányában dolgozott segédmunkásként. Pár év múlva rehabilitálták, de az egészsége tönkrement.
Én, amikor panaszkodhatnékom támad a jelenlegi világ kilátásai miatt, akkor indig ezekre (és száz hasonló családi sztori van még) gondolok, és hálát adok, hogy én nem éhezem, fedél van a fejem fölött, soha nem tapasztaltam még háborút, és szerető emberek vesznek körül.
Rengeteg más, nálam sokkal szarabb helyzetben levő ember van JELENLEG is a világban (pl. éppen most az ukránok), és akkor én siránkozzak???
12. Nem, nem lesz jobb. De ettől még bosszanthatja az embert, hogy küzd egy jobb életért, amit mások hülyesége miatt egy pillanat alatt elveszíthet.
13. Igen, objektíven nézve persze hogy van/volt rosszabb de az nem a mi életünk (volt). Szerintem teljesen jogosan bosszantja az embert, hogy pont akkor és ott ütnek be ezek a szarságok, ahol és amikor ő él, hiszen ez az egy életünk van. Ez nem azt jelenti, hogy nekünk rosszabb mint nagyapáinknak vagy mint az éhezőknek Afrikában. És a helyzet sem lesz jobb a mi életünkben attól, hogy elnyomjuk a bosszúságot, mert van akinek rosszabb. Túlzásba sem kell esni a pesszimizmussal meg siránkozással de néha engedtessék már meg, hogy elvonatkoztassunk a hadifogoly dédmamától és elmormoljunk egy szolid káromkodást ha épp a mi életünk csesződik el.
13: Kedves 13-as!
1: Engem az baromira nem érdekel, hogy a múltban is történtek szörnyűségek! Attól nekem a jelen borzalmai között NEM lesz jobb. Ha apáink nagyapáink szenvedtek, szenvedjünk talán mi is? Ezt szeretnéd mondani?
2: Nincs értelme ilyen egymástól távoli időszakokat összehasonlítani a jelen korunkkal. Vagy tán menjünk vissza a tatárjárásig??
3: Egy közös dolog mégis van bennük, tudod mi? Az, hogy a 150-200 évvel ezelőtti szörnyűségek mögött pszichopaták álltak, ahogy a mostani káoszt is ugyanúgy elmeroggyant pszichopaták robbantották ki.
Köszönöm Kedves figyelmed!
#14: "hogy elvonatkoztassunk a hadifogoly dédmamától és elmormoljunk egy szolid káromkodást ha épp a mi életünk csesződik el."
Elmormolni egy szolid káromkodást, és leszegett fejjel, összeszorított foggal továbbmenni az úton, az teljesen más kategória, amilyen depresszív világvége-szcenáriókat felvázoltak egyes kommentelők.
#15 "Ha apáink nagyapáink szenvedtek, szenvedjünk talán mi is? Ezt szeretnéd mondani?"
Nem, nem ezt akarom mondani. Nem tudom, hány éves vagy, de előbb-utóbb rá fogsz jönni, hogy nem tudod elkerülni az életben a szenvedést sehogyan sem. Még akkor is, ha nagyon sikeres vagy és burokban nősz fel, akkor sem. Meg fognak betegedni, halni a szüleid, szeretteid, kudarcok, fájdalmak fognak érni, vagy már most is értek a munkában, családi életben, nem is beszélve arról a szenvedésről, hogy mi lesz akkor, ha pl. téged ér baleset vagy súlyosan megbetegedsz, stb. Ezek közül párral mindenképpen találkozni fogsz, és akkor még háborúról, éhezésről, klímaválságról nem is beszéltünk. Jobb, ha felkészülsz. Ennek egyik módja, hogy PÉLDÁT VESZEL azokról az emberekről, akik hasonlókat átéltek, és abban reménykedsz, ha ők kibírták ép ésszel, akkor te is kibírod. Csak ezért írtam ezt.
"Nincs értelme ilyen egymástól távoli időszakokat összehasonlítani a jelen korunkkal. Vagy tán menjünk vissza a tatárjárásig??"
Szerintem igenis VAN ÉRTELME az összehasonlításnak, ezért tanul (vagy KELLENE TANULNIA) az ember történelmet hogy lehetőleg minél kevésbé essen ősei hibáiba, vagy lagalább tanuljon tőlük. Ha kinyitod a történelemkönyvet, akkor azt látod, hogy általában az a KIVÉTEL, hogy nincsen valahol háború, naív dolog lenne azt hinni, hogy már soha nem is lesz.
Itt van a példa előtted: 1956 óta eltelt 66 év, hogy nem volt háború Magyarországon, de semmilyen garancia nincsen arra, hogy ez még 66 vagy akár 1-2-3 évig így legyen. 2014 előtt (Krím, Donbasz, stb.) szerintem az ukránok sem gondolták volna, hogy háború lesz az országukban. Pl. szerintem emiatt is jó dolog beszélni a szüleiddel vagy a nagyszüleiddel, hogy mik ezekről a tapasztalataik, hátha később szükséged lesz rá, soha nem tudhatod. Addig is pedig siránkozás helyett szerintem inkább hálásnak kellene lenned a sorsnak azért, hogy eddig is milyen jólétben éltél, pl. egy átlag ukrán vagy orosz fiatalhoz képest.
"Egy közös dolog mégis van bennük, tudod mi? Az, hogy a 150-200 évvel ezelőtti szörnyűségek mögött pszichopaták álltak, ahogy a mostani káoszt is ugyanúgy elmeroggyant pszichopaták robbantották ki."
Na ebben TELJESEN IGAZAD VAN. És, mivel te egyedül vagy akár egész Magyarországgal együtt sem tehetsz ellenük SEMMIT, éppen ezért szerintem gondolkodj el a fentieken, mert szerintem egy jó szemléleted ad ahhoz, hogy hogyan kell ezt kezelni, hoogyan kell ezekhez hozzáállni.
17: Nincs értelme azon lamentálni hosszasan, hogy mi történt 100-200-1000 éve. Mert nem előremutató. Változtatni úgy sem tudunk rajta, akkor meg? Egyébként ez a történelem oktatás kritikája is egyben, hogy nem készít fel a jövőre.
Ahogy 100-120 éves sebeket sincs értelme nyalogatni. A jövőbe kell nézni. Felesleges összehasonlítani korszakokat egymással, mert teljesen más körülmények és más helyzet volt 50,150, vagy mondjuk 500 évvel ezelőtt. Az akkori viszonyok NEM feleltethetőek meg a jelenlegi állapotoknak!
Egyedül az a közös, hogy a káosz urai mindig is feszültséget gerjesztettek, a pszichopaták. Ugyanis káosz mindig is volt, természetesen az összes ilyen mesterségesen lett létrehozva a pszichopaták által. (háborúk, vírusok)
A dédszüleim korában én sem éltem volna, mai fejjel én biztosan nem bírnám ki a 2. világháborús borzalmakat, inkább öngyilkos lennék, olyan állapotban szerintem már engem nem érdekelne semmi, ugyanis abban az időszakban semmi pozitív nem volt. Pont amikor töriből tanultuk, azon gondolkodtam, hogy azokat az embereket, akik az 1900-as évek elején születtek, mi tartotta életben? I.vh, aztán trianon, majd II.vh, utána Rákosi diktatúra, szegénység… Én feladtam volna.
Az én nagyszüleim már a háború után születtek, pont nem kellett átélniük és az 50-es években is még csak kisgyerekek voltak. A szüleim a 70-es évek elején születtek, velük sokat beszélgettem a gyerekkorukról, fiatalkorukról (ugye 70-es és 80-as évek, majd a 90-es években voltak főiskolások), azok alapján, amiket ők meséltek, nekem nyugodtabbnak, jobbnak tűnik az az időszak, persze nem minden szempontból és nem volt tökéletes, de nem volt háború, nem volt már kemény diktatúra, nem igazán voltak még olyan jellegű problémák, amik a globalizációból adódnak stb.
Igen, mindig volt a világban háború, de teljesen más volt a világ régen és nem ez is lenne a lényege annak, hogy az emberek történelmet tanulnak, hogy elkerüljék azokat a borzalmakat, amiket egy háború generál? Erre ugyanott tartunk… De mint mondtam, nem csak a háború itt a probléma, hanem kb minden.
Az is igaz, hogy én egy érzékeny, gyenge ember vagyok, irigylem is az erős lelkezetű embereket és nem várom azt, hogy az élet tökéletes lesz, de ha csak a rossz ér és már fiatal koromtól kezdve, akkor mi értelme élni, mire fel legyek boldog?
Csak ne feledjük, hogy dédapáink/nagyszüleink korában nem volt ez az általános modern világbéke szerű fátyol a világon (leszámítva 1-2 helyet).
Most meg itt van, non-stop a pofádba van tolva annyi minden, mindeközben akik ülnek ezeknek a tetején a háttérben ezek művelik.
Legalább annak idején nem hazudtak így a pofádba, hogy minden tökre rendben van közben meg...
Tolják nagyba a sok elfogadást, minden pc meg minden, közben ugyanaz a kormány akik mögé bújnak máshol meg művelnek mindenfélét.
Mert ugye a közel keleten sem volt más, csak az túl messze volt, hogy ennyire átérezzük meg, hogy mindenki töltögesse fel a vidiket róla.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!