Mennyire van elegetek ebből a világból? Fiatalok, milyen érzéseitek vannak azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen világban kell felnőnötök, élnetek vagy a gyerekeiteknek?

Csak pár példa: covid hisztéria, környezetszennyezés, globális felmelegedés, túlzott digitalizáció, közösségi média káros hatásai, megnőtt elvárások, túlnépesedés stb.

Jó a fejlődés, de szerintem már nagyon átestünk a ló túloldalára. Ezt abból is le lehet szűrni, mennyivel megnövekedett a mentális betegségek száma. Sajnos én is érintett vagyok ebben, nem egy pszichológus mondta, hogy tele van, nem tud új klienseket fogadni… Az emberek is ahogyan viselkednek, egyre több a kétszínű, hazug, aljas, pénzéhes, másokat kihasználó ember.

Igen, most a háborúról jutott eszembe, de ugye már ezen kívül is volt elég probléma. Pont ezért mondom, hogy nem hiszem el, amikor az embernek már mindenből elege van, akkor jön valami más? Egy perc nyugalom nincs?

Nem hiszem el, hogy az emberek nem bírnak békességben, nyugalomban élni egy percig sem, ugyanúgy háborúznak, mint évszázadokkal ezelőtt. Sehova nem fejlődünk ilyen téren.

A 90-es években nem éltem, én 2003 elején születtem, szóval tapasztalatom meg összehasonlítási alapom nincs, de azok alapján, amiket hallottam, mások mondtak, nekem szimpatikusak a 90-es évek, szívesen visszamennék, szívesen éltem volna akkor.

Persze ha mondjuk 30 éves lennék most, akkor is fiatal lennék és sok évtized lenne még előttem (jó esetben), de legalább túl lennék az egyetemen, lenne végzettségem, munkám, valamit tudnék kezdeni magammal. De még csak ősszel kezdem az egyetemet, 5 év, mire a megfelelő diplomám meglesz, aztán akkor is csak kezdő leszek. És pont ezért vagyok dühös, hogy itt vagyok én (meg még sokan mások) ártatlan emberként, fiatal vagyok, előttem az élet, amit a képességeimhez mérten ki kéne és ki is tudnék használni, de mások hibája, mások konfliktusai engem is befolyásolnak. A covid kapcsán is ez jutott eszembe, hogy mennyi ártatlan embernek ment tönkre a vállalkozása, hányan mentek csődbe, kerültek rossz anyagi helyzetbe teljesen önhibájukon kívül? Szerencsére ez minket nem érintett, de annyira sajnálom ezeket az embereket. A lelki oldala meg engem is érintett, nyilván senki nem örült ennek, de pont a tizenévesekre és az egyetemista huszonévesekre volt a legrosszabb hatással, mert ez az a kor, amikor menni kellene, élni kellene, barátokkal lenni, élményeket szerezni stb. Erre bezártak mindent, ne menj sehova, ne találkozz senkivel, meg még ment a riogatás is.

Próbálok pozitív lenni, de nem tudok. Mindig jön valami rossz. Aggódom a jövőm miatt, hogy mit fogok magammal kezdeni, mi lesz velem így ebben a világban. Itt vagyok 19 évesen, aztán nem bírom normálisan, nyugodtan, boldogan élni az életem, tököm kivan már nekem is!

Gyereket én sem akarok, emiatt sem. Lehet, hogy születni fog az elkövetkezendő években egy féltesóm apám oldaláról, de én titokban szurkolok, hogy inkább ne legyen, már előre sajnálnám szegényt, ebben a világban.