Nem akarok a munkatársaimmal karácsonyi vacsorázni?

Csak átfutottam az utolsó oldal kommentjeit.

Egy autistát nem szabad, nem lehet, nem érdemes és nem empatikus letámadni, hogy "akarj gyógyulni", "kell a gyógyulás".

Aki letámadja a kérdezőt, annak mégis mi a célja? A saját igazának bizonygatása?

Én is autista vagyok, egyfelől ezt az ember sok esetben felismeri magán, másrészt nekem is mondott szakember ugyanilyet, mint a kérdezőnek. (Ugye ők csak úgy nem diagnosztizálhatnak, de ettől még gyanús jeleket felismernek.)

Kezdjük ott, hogy nálunk sok alapvető társas viselkedésforma tanult, olyanok, amik másoknak ösztönből jönnek - ezért nagyon el tudunk fáradni társaságban. Ezen kívül sok lehet a "kudarcunk" is, amikor valami(ke)t furán csinálunk, de olyan is előfordulhat, hogy akár olyanról beszélünk, amiről nem szokás, vagy úgy, ahogy nem szokás. Ilyenkor az emberek reakciója nyilván ennek megfelelő, ez pedig nekünk rosszul eshet.

Egyébként nekem az is fura, hogy a COVID közepén vacsora... Bár Ausztriában sokkal komolyabban veszik a járványt, ettől akár maga a vacsora is lehet biztonságosabb. Itthon, itt Budapesten húznám a számat emiatt.

Azért egyébként kérdező, fontold meg, hogy elmész. Lehet sikerélményed is, érezheted jól is magad. Sajnos az igaz, hogy időnként ki kell lépnünk a komfortzónánkból, nekünk is kellenek barátok, kapcsolatok, élmények.

Ha nincs kedved, ne menj. Ne mondd előre, hogy nem mész, csak nem jelensz meg. Ha kérdezik másnap, miért nem voltál, a következőkkel állhatsz elő:

1. Hogyhogy miért nem mentem? Nem ma lesz? Basszus...

2. Ja, bocsi, elaludtam véletlenül.

3. Akartam menni, de megfájdult a fejem, hasam, stb.

4. Pont, mikor indulni akartam, felhívott anyám skypon, 1,5 órát beszélt, családi dráma van, nem lehetett leállítani. Utána már nem volt érdemes elindulni.

5. Felidegesített szomszéd, egy gyalogos, egy ember a boltban, stb... és nem akartam feldúlt állapotban elindulni.

Tessék, válogass! Viszont egy jó tanács: ha lenne amúgy kedved beszélgetni velük, vagy oldódni társaságban, akkor tényleg dolgozz rajta, akár szakember segítségével. Ha nincs kedved, jól vagy így, akkor írj tele egy füzetet kifogásokkal és használd. Én introvertált vagyok, alapvetóen szeretek beszélni közeli barátokkal, családdal, de az idegenek, kollégák hamar lefárasztanak, meg a kollégáimból pont elegem van munkaidőben, szóval, amikor nem kötelező, nem megyek. Amikor kötelező, az a trükköm, hogy kérdezek. Az emberek imádnak magukról beszélni. Felteszel egy jól irányzott kérdést, aztán csak bólogatsz és kérdezgeted, hogy tényleg? És mi történt utána? Stb. Össze így írhatsz párat.

Semmi extra nincs veled,én is ilyen vagyok,sztm tőlem elfogadták,h elvagyok egyedül.

Menj el nyugodtan a vacsorára.