Nem akarok a munkatársaimmal karácsonyi vacsorázni?

Kérdező, nem értetted meg rendesen, amit a #28-as írt. Itt tudsz mindenkivel egy közösségben, társaságban beszélgetni, a munkatársaiddal meg személyesen nem? Kicsit furcsa.

Hát igen, azt viszont elhiszem neked, hogy sokszor nem érted meg a másikat, mivel azt se fogtad fel, amit én írtam, hogy a gyógyulás egyedül csak rajtad múlik, nem pedig azon, hogy hány orvos látott már téged, és hány száz kifogást keresel.

Amennyi időt fektetsz a kifogások keresésébe, agyalásán, azt az időt pl. saját betegséged gyógyulására is fordíthatnád.

Soha nem fogsz meggyógyulni, ha csak a kifogásokat gyártod. Nézz szembe a démonjaiddal!!!

Igen, állításod szerint én könnyen beszélek, viszont nem én vagyok gyáva és nem én menekülök állandóan.

Mennyivel egyszerűbb lenne a kollégáidnak őszintén elmondani a betegségedet. Miért kell ezt titkolni esetleg szégyellni? A gyógyulás első számú lépcsője az őszinteség, és hogy elfogadod a betegségedet, nem menekülsz előle. Nincs ezen mit szégyellni. A többiek is másképp állnának hozzád, ha őszinte lennél velük. De így csak azt kapod, amit magadnak teremtesz.

"Mennyivel egyszerűbb lenne a kollégáidnak őszintén elmondani a betegségedet. Miért kell ezt titkolni esetleg szégyellni?"

Hát azért, mert az emberek nagy része a különböző mentális problémákkal küzdőket megbélyegzi. Nálunk a munkahelyen volt egy nő, akiről kitudódott, hogy depressziós és emiatt pszichológushoz jár, na ne tudd meg, onnantól ő lett az őrült, idegbeteg nő. Minden megnyilvánulását ráfogták arra, hogy "ő nem normális", "baj van a fejében". stb. Ha valaki kicsit is furán viselkedik a munkahelyen, rögtön arról megy a pletyka, hogy "diliházba kéne zárni" meg "be kéne gyógyszerezni, nem normális az ilyen" stb. Egyáltalán nem az együttérzés és a megértés jellemző az emberekre, hanem kapásból rád akasztják az őrült címkét, amit sosem fogsz tudni lekaparni magadról többé.

#32

Ilyenkor a többi embernek kéne tükörbe nézni, hogy miért így viselkedik egy beteg emberrel, ahogy, miért bélyegzi meg..stb. Mert ők normálisak, ha így viselkednek egy beteg emberrel?

#33

Kérdező, mert bízom abban, hogy a gyávaságot felcseréled őszinteségre, a kifogás keresést pedig azzal, hogy szembe nézel a betegségeddel. Jót szeretnék neked, azzal nem teszel jót magadnak, ha megfutamodsz mindentől.

De mivel te nem is akarsz meggyógyulni, ezért te menthetetlen vagy. Az, aki gyógyulni akár, az nem ilyen mentalitású, mint te.

#34

Te ezt egészséges módon közelíted meg, ami tökre ok. Csakhogy a kérdező elvileg nem egészséges. Szóval ő nem tudja végig csinálni amit te mondasz neki, mert beteg. Legalábbis egyedül nem menne neki. Ezért javasoltam én neki hogy keressen legalább egy empatikus kollégát (már ha van ilyen) akiben van egy kis együttérzés és "barátkozzon össze" vele. Már ez is óriási lépés lenne egy Aspergerestől.

És #34 tedd a kezed a szívedre, neked nincsenek "démonjaid"?

Te mindennel mindig megbirkózol?

Neked totál rendben vannak az emberi kapcsolataid?

Van egy tökéletes párkapcsolatod akivel együtt is élsz, és minden happy?

Szülőkkel, rokonokkal kapcsolatban nincsenek lelki problémáid?

Szerintem mindenkinek az élete valamilyen területén vannak lelki gondjai, csak legfeljebb nem ismeri be magának!

Nekem is van, én sem vagyok tökéletes!

Az az igazi győzelem, ha valaki képes önmagát vagyis a saját félelmeit legyőzni. Csak ez még egy egészséges pszichével rendelkező embernek is nehéz, nem hogy egy betegnek!

#36

Mert tényleg komoly lelki megterhelést jelent kifogáskeresés helyett elmenni arra a vacsorára és ott lenni, nem hazudni a többieknek.

Mindenkinek vannak démonai, van aki szembe néz velük, pl. én, és van, aki gyáva módon kifogásokat keresve elmenekül, mint a kérdező.

Gyógyulni nem lehet úgy, ha menekülünk a problémánk elől.

Ezért tanácsoltam neki, hogy minden fejben dől el. A hozzáállás is a kulcs.