Nem akarok a munkatársaimmal karácsonyi vacsorázni?

Kérdező, ha állítólag ilyet diagnosztizáltak nálad, akkor eddig hány orvosnál voltál, hogy hivatalosan is betegnek nyilvánításának? És te megelégszel ezzel?

Gyáva azért is vagy, mert nem mered nekik őszintén megmondani, hogy mi a problémád, hogy nagy valószínűséggel te ilyen beteg vagy, ehelyett ködösítesz és kifogásokat keresel mindenre. Eléggé nyomorúságos életed lesz, ha nem teszel azért, hogy ezen változtass.

Kepontozhatod az összes válaszokat, nem érdekel, attól még a problémád megmarad.

Kérdező, a segítség az, hogy elmész, szembenézel a betegségeddel és legyőzöd. Azzal nem fogsz meggyógyulni, ha mindenhonnan elmenekülsz. A kommunikációt pedig itthon tükör előtt is lehet gyakorolni.

Várom a további kifogásaikat.

Szóval, kisskorod óta ilyen vagy, és nem javul a helyzet. Gondolom azért, mert nem tettél bele 1000%-ot a gyógyulásba. Mehetsz te sok orvoshoz is, de a gyógyulás egyedül csak tőled függ, rajtad múlik. Minden fejben dől el.

Kiírtál egy kérdést, de minek? Hisz te már úgyis eldöntötted, hogy nem mész.

A gyógyulásért tenni is kell.

Ugyanebben a helyzetben vagyok én is, csak nálunk karácsonyi ebéd szokott lenni, nem vacsora, úgyhogy senki nem tudja kivonni magát alóla, mert munkaidőben van és nem lehet csak úgy lelépni. Ha valaki aznap szabadságon van, akkor meg be kell mennie az ebéd időtartamára.

Én is utálom, mert nem tudok az emberekkel beszélni, úgyhogy lényegében némán ülöm végig az egészet. Ha valaki hozzám szól vagy kérdez, akkor persze válaszolok, de azon kívül nem beszélek, csak ülök és szorongok végig. A legrosszabb, hogy egy olyan étteremben szoktunk lenni, ahol rohadt lassú a kiszolgálás, szóval órákat kell várni, míg kihozzák a kaját, addig a többiek beszélgetnek én meg csak ülök. Utána ha már ott van a kaja, akkor legalább elfoglalom magam azzal, hogy eszek. Az ebéd végeztével pedig amint lehet felállok és mondom, hogy "jujj pont most megy a buszom, dolgom van, sajnálom", és lelépek. XD

Mindig én vagyok az első, aki elindul, de rögtön utánam szoktak kígyózni a többiek kifelé az étteremből, már előre látom az arcukon, hogy csak arra várnak, hogy én elinduljak, és ne ők legyenek az elsők. Szóval az összes többi ember is épp ugyanúgy a háta közepére kívánja ezt a kötelező bájcsevejt, mint én, csak ezt ők jobban titkolják.

Igazából tanácsot nem tudok adni, de ahogy fentebb írta valaki: ha az irodában nem beszélgetsz a többiekkel, akkor hozzá lesznek szólva, hogy a karácsonyi vacsin sem fogsz. Nem valószínű, hogy többet fognak veled ott foglalkozni, mint a hétköznapokban, de ha mégis, akkor legalább nem neked kell kezdeményezned a beszélgetést.