Nem akarok a munkatársaimmal karácsonyi vacsorázni?
Nagyon zárkózott vagyok és emiatt nem is beszélek a munkatársaimmal. Egy irodában dolgozom Ausztriában és holnap délutánra foglaltak asztalt egy étteremben de én nem akarok menni. Tőlem ezek az összejövetelek hatalmas energiát vesznek el állandóan. Nem vagyok nagy beszédes és nincs kedvem hozzá.
Jártam már ezzel pszichológusnál aki mivel nem adhat diagnózist csak utalgatott rá,hogy autisztikus / asperger vonásaim vannak.
A munkatársaim tudják,hogy csendes vagyok de azt nem hogy holnap nem akarok menni.
Mit csináljak?
Múlt héten betegség miatt otthon voltam szóval az nem játszik.
24/L
Ugyanezt érzem. De a mi csapatunkat úgy képzeld el,hogy mindenki rettenetesen extrovertált és sokat beszélnek. Én meg csak ülök általában. Ha megszólalok is f*szságot mondok általában amit abban a pillanatban észreveszek mert mindenki elkezdi magát velem kellemetlenül érezni.
Nagyon nem illek bele a társaságba.
Nem tudom mit csináljak. Semmiképpen nem akarok menni…
Kezelés rész főleg!
Keress olyan szakembert, aki el tud küldeni különböző teápiákra. Esetleg keress olyan csoportokat, ahol ilyen emberekkel tudsz beszélgetni.
De jó hogy nem vagyok ezzel egyedül.
Hogyan tudassam velük szerintetek?
Már látom előre az arcukat ha benyögöm,hogy nem megyek.
8-an vagyunk a csapatban szóval nem sokan…így még rosszabb.
Én megértem a problémádat, én sem szeretem ezeket a "kötelező" vacsorákat. Én azért valahogy túl szoktam rajta lenni.
Viszont veled kapcsolatban meg azt nem értem, hogy itt pl. tök normálisan összeszedetten leírtad, hogy mi a problémád.
Bárki válaszára normálisan reagálsz is. Én ugyan nem értek az Asperger szindrómához, de az miért van, hogy itt írásban rendesen tudsz kommunikálni, vacsora közben meg nem?
A munkatársaidat ismered, nem tök idegenekről van szó.
Csak tudod kinek mi az érdeklődési köre, milyen a családja, kinek van párja kinek nincs, kinek mi a hobbija....
Ezekről lehet beszélgetni a kollégákkal, már ha elmennél.
Ha nem is kedveled mindegyik kollégát esetleg egyet érdemes lenne "választani" akit egy kicsit közelebb engedsz magadhoz (barátilag), mert mondjuk szimpatikus neked. Ha lenne egy ilyen ember a munkatársak között, akkor legközelebb könnyebb lenne ilyen helyzetekben boldogulni.
Persze tudom, hogy aki pszichés beteg az nehezen bízik meg akár egy emberben is.
Az hogy lehetséges Aspergeres vagyok nem azt jelenti,hogy csorog a nyálam és nem tudok magamról. Az asperger az a társas helyzetekben való alkalmazkodási készség hiányát jelenti.
Egyszerűen gyűlölök szülinapokra is menni vagy olyan helyekre ahol tudom,hogy sok emberrel kell kommunikálnom. Mert nem tudok. Sokszor nem értem őket mire miért úgy reagálnak ahogyan.
Korábbi munkahelyeken sem tudtam emberekkel beszélgetni és nyűg volt az egész számomra. A szüneteket is utáltam mert akkor is beszélni kellett a másikkal. Én ha dolgozom akkor úgy dolgozom mint a robot. Itt is megkaptam a kollégáimtól,hogy olyan vagyok mint egy robot de nem tehetek róla.
Nem tudom kezelni ezeket a helyzeteket.
#29
Természetesen én sem úgy értettem hogy csorog a nyálad.... Jaj! :)
Csak hogy totál normálisan elbeszélgetsz itt velünk írásban is. Jókat reagálsz azokra amiket kérdeznek tőled! Nekem fel sem tűnik hogy van valami bajod.
Ugyanezt kell csinálni az "életben" is.
Neked valószínű az élő kommunikációval van csak bajod, amikor személyesen kell megnyilvánulnod.
Ez ahhoz hasonló lehet, mint amikor valaki szégyenlős, csak nálad erősebb ez az érzés.
Lehet hogy tényleg Aspergeresek társaságát kellene keresned, mert ők olyanok mint te, és nem lennél körülvéve egy csomó olyan emberrel akik "elnyomnak" kommunikációban.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!