A feminista "forradalomnak" mikor lesz vége? Melyik ponton mondják azt, hogy köszönjük, nincsen több követelésünk?

Kérdező, az állásinterjú könnyen segíthet az ilyen döntésekben, nem kell egyik nem felé sem hajlani, azt kell felvenni, aki jobban beleillik a csapatba az interjú alapján, ezt pedig nem a referenciák meg a kvóták meg a papírok döntik el. Ha az interjú alapján a nő passzol jobban a csapatba, őt veszem fel, ha a férfi, akkor őt, ha pedig több embert is fel akarunk venni idővel, de most épp csak egy helyet hirdettünk meg, akkor lehet, hogy stratégiai és spórolási okból mindkettőt, mert örülök, hogy lett egyszerre két jó ember, nem kell majd újra toborzást indítani, ők most itt vannak, és ha most nem csapok le rájuk, később megbánhatom.

És még valami, interjún jól ki lehet azt is szűrni, ha valaki ügyes, hogy ki az, akivel hosszú távon lehet tervezni, és ki az, aki csak rövid távon tervez az adott munkakörben. Ezt is figyelembe venném. Ha nekem olyan ember kell, akire hosszú távon számítok, akkor azt veszem fel, akinél ez valószínűbb, de ha nem akarok hosszú távon új embert felvenni, csak van egy rövid távú meló, akkor pedig az élvez előnyt, aki nem akarja magát lekötni feltétlenül a cégnél, esetleg csak most kell neki valami, de továbbmenne később máshova, másfelé.

#5 és #12 vagyok: nem vagyok egy szőrös lábú, rövid lila hajú, túlsúlyos nő, nem megkeseredettségemben vagyok azon a véleményen, amin, nem gyűlölöm a férfi nemet mert nem kellenék férfiaknak, mint ahogyan azt implikáltad :D Én a valódi egyenlőség híve vagyok. Amikor nemtől függetlenül mindenki azt kezd az életével, amit akar, és ezért senki sem kövezi meg, nem részesül hátrányban akkor sem, ha nőként jelentkezik "férfias" munkakörökre, de ugyanúgy nem tartom helyénvalónak, ha mondjuk kinevetnek egy férfit, mert ő meg bölcsődei gondozónak vagy "védőnőnek" jelentkezik. A kvótarendszerrel én sem értek egyet, emiatt csomó femináci engem is ugyanúgy megkövez, de pl a parlamentbe valóban jó lenne a jelenleginél magasabb százalékban nőket beválasztani, hogy a társadalom egy kicsit egyenlőbben legyen képviselve, ne csak az 50-es erekcióra képtelen iszákosok gyülekezete legyen. Amit meg mondasz a szavazásokról... Hát, sejtheted, hogy nem a jelenlegi kormányra szavaztam legutóbb, aztán látod, mire mentem vele (erős zárójelben megjegyzem, hogy nem is ismerek olyat személyesen, aki őket támogatja, aztán mégis mi van itt, szóval azt hiszem, akármilyen feminista párt indulna, a vidéki agymosott Pista bácsik ugyanúgy leszavaznák, mint bárki mást).

Azzal sincs bajom, ha valakinek privát véleménye szerint nőként nekem a konyhában a helyem és sorra kéne potyogtatnom "a magyart", sok nő is hasonló véleményen van, egészségükre, találják meg egymást és éljenek boldogan együtt. Azzal van bajom, ha ezt nemzetileg képviseli valaki és a csapból is az folyik, hogy nőként nekem KÖTELESSÉGEM szülni és AZ A DOLGOM, hogy a férjemet kiszolgáljam. A 21. században engedtessék meg már, hogy továbblépjünk a biológia határain, és ne ez alapján akarják már eldönteni helyettem, hogy mit kezdjek az életemmel. Sokan nem is akarnak gyereket, családot, mások nem is a férfiakhoz vonzódnak, mégis ugyanúgy ki van jelentve, hogy nőként tessék szépen a köz szolgálatára állítani a méhünket. Az szerencsére engem nem érint, de attól még csak együttérezhetek és érezhetem a probléma súlyát, hogy itthon kb a nők negyedét bántják otthon, és ezzel senkinek semmi problémája, mert tudod "a sör hidegen, az asszony verve jó". Illetve az is, hogy le van nézve bárki, aki nőként a család helyett a karriert választja, hogy itt van ez a kérdés is, és szektának titulálod a nők törekvését arra, hogy ne normalizálják már a puncink közhaszonná nyilvánítását és ne tekintsenek ránk alsóbb rendű állampolgárként.

Amúgy nácinak nevezted az egyik hozzászólót, pedig maximálisan igaza van. Az a hozzáállás, miszerint az ember az fehér és férfi, inkább illik a nácizmusra, mint amit a válaszoló pontokba szedve felsorolt neked, mint mindennapi problémák a nők életében. Örülj neki, hogy nincs kislányod, akit félthetsz ettől, nekem van, és bizony már nagyon kis korában el kell kezdenem mondogatni neki, hogy a bácsi nem úgy gondolta, igenis lehet kislányként belőle is majd űrhajós, nem muszáj balerinának lennie, ha nem szeretne. Nem mondom, hogy a férfiaknak nincs semmi problémája az életben, de férfiként jelentősen kevesebb hátrány ér az életben pusztán amiatt, hogy mi van a lábad között.

A háborúkat meg nehogy már idevedd, könyörgöm, te mikor voltál utoljára katona? Önkéntesen meg nők is bevonulnak a seregbe, aztán lehet olvasni a millió meg egy zaklatási esetet, mert gondolhatod, hogy a katonaság pont egy olyan közeg, ahol a feletteseik kihasználják a lehetőséget.

Kérdező, nem kerültem ki a kérdést, az enyémet bontottam ki, de most válaszolok a te kérdésedre is, és ehhez is hozzáfűzöm a gondolataimat. Egyik nemet sem diszkriminálnám a neme alapján. :-)

Direkt hoztam fel az állásinterjú témát, több okból.

1. Még mindig sok olyan fafejű főnök/cégtulaj van, aki azért vesz fel inkább férfit, mert az biztosan nem megy el szülni. Még ha ezt nem is mondják ki nyíltan interjún, mert nem szabad, de például itt a gyakorin is olvastam ilyen véleményt, és a kollégáim között is van olyan, aki így gondolkodik, és ezt meg is mondta kötetlen beszélgetésnél. Holott nők között is van olyan, aki nem akar gyereket, nem lehet gyereke, nincs türelme a gyerekekhez, nem szereti a gyerekeket, vagyis biztos, hogy nem fog elmenni szülni. Csak ez tabu téma.

2. Az állásinterjú, tetszik vagy sem (sokan morognak miatta), ha nem egy egysejtű szintjén is elvégezhető robotmunkáról van szó, ahol amúgy is nagy a fluktuáció, és bárkit felvesznek, szimpátia elven működik, de ez pont így van jól. Nem vagyok HR-es, és szidtam őket elég sokat, de voltam már interjúalany és interjúztató is, és dolgoztam már több kisebb-nagyobb, különböző tulajdonú és kultúrájú cégnél. Azon túl, hogy valaki megfeleljen az állásra szakmailag, és passzoljanak az anyagi elképzelések, nagyon fontos a kölcsönös szimpátia is. Ugyanis időnk jelentős részét töltjük munkával adott feladatokkal, adott emberekkel, és tudunk kell együtt dolgozni, ez pedig nem megy jól, ha nincs meg a kölcsönös szimpátia, illetve sokkal döcögősebb, mint hogyha megvan és gördülékeny az együttműködés. Én már jöttem ki úgy állásinterjúról, hogy ha én kellek, akkor sem fogok ott dolgozni, mert annyira ellenszenvesek voltak, és interjúztattam is olyat, akire azt mondtam, hogy ő nem fog tudni velünk dolgozni, annyira el volt varázsolva, és olyan is volt, akire azt mondam, hogy a mi csapatunkba nem, de egy másik csapatba passzol, és volt másik jelentkező, aki a mi csapatunkba passzolt, és felvettük mindkét embert. Az egyik férfi, a másik nő. :-)

Továbbmegyek, olyan is volt, akit felvettünk, de tudtam, hogy nem marad sokáig a cégnél. Rajtam kívül egy embernek jött le a viselkedéséből, a többiek meglepődtek, amikor próbaidő alatt felmondott.