Van itt olyan aki huszonévesen kicsit magára ismer?

Én 22 vagyok, pénzem nincs, de múlthónapban találtam diákmelót, úgyhogy lassan megkapom az első fizetésem.

Nincs párkapcsolatom (én úgy vagyok vele hogy ráérek majd egyetem után keresgélni hosszútávú kapcsolatot, addig inkább képzem magam).

Még nincs pénzem (bár ami volt azt mindet elköltöttem jogosítványra).

Szociális életem a vírus előtt sem volt nagyon, haverokkal kb. havonta egyszer találkoztam, de bulikra nem igazán jártam, így járványhelyzet alatt pedig abszolút semmi, néha-néha messengeren beszélek haverokkal pár szót.

Itthon most én kertészkedek, edzek, sorozatot nézek, tanulok, olvasok. Igazából amire akarok tudok időt szakítani. Tavaly nyáron döntöttem úgy hogy gépről minden játékot letörlök és hagyom a f*szba, konkrétan csak felidegesített mindegyik és teljesen értelmetlen volt azóta nagyrészt programozni tanulok autodidakta módon a gépen, meg ugye a sorozatot is napi egyrészt megnézek.

Csak hogy érzékeltessem: League of legends-el season 4 óta folyamatosan játszottam, 210 nap játékidőm volt benne (6-7 év alatt?). Ha pedig minden más játékot hozzáveszek, akkor olyan 500 nap jön ki.

Most ezt az 500 napnyi időt ha valami hasznos dologgal töltöttem volna, akkor kitudja hol tarthatnék...

Lassan 21 leszek, és sajnos vannak hasonlóságok.

Munkahelyem nincsen, diákmunkát szerettem volna, de a vírus közbe tett és a mostani egyetemi órarendemmel még így se tudnék érdemi munkát végezni.

Pénzem van egy kicsi, sokáig gyűjtögettem (régi diákmunkából, érettségi és társai), de saját pénzből fizetem a sportom, így most rendesen megcsappant.

Sosem volt még párkapcsolatom. Ilyen téren későn érő voltam/vagyok. Amikor ténylegesen úgy voltam vele, hogy most készen állok rá, hirtelen összejöttek a dolgok, majd egy pislogással később itt volt a vírus. Magam alatt vágom a fát, de neten nem is szeretnék és nem is tudok társkeresés miatt írogatni. Személytelen, és nem tudod valójában is olyan-e az illető és még sorolhatnám.

Szociális élet. Változó, most épp a béka popója alatt, vírus előtt jobb volt. Rendszeresen 2-3 baráttal beszélgetek, elvétve másokkal is, de ennyiben kifújt a dolog. Olyan az órarendem, hogy a hétvégétől eltekintve csak a péntekem szabad, a többi napra lehetetlen/nem érdemes érdemi programot szervezni. Péntekenként a sportom miatt vagyok emberek közt jó pár órát, de ennyi.. hétvégente családdal/szülőkkel kirándulunk (amit amúgy szeretek), csak azért mégiscsak jobb lenne korombeliekkel.

Vannak igazbarátaim, de úgy érzem, hogy én többre értékelem őket, mint ők engem.. és mostanság az szomorít el leginkább, hogy nekem nincsenek és sajnos sosem voltak még olyan barátaim, akikkel spontán elmentünk volna valahova, és felszabadultan jól éreztük volna magunkat.

A mostani állapotom én sem tudnám "élet" -ként felcímkézni. De tudom min kell változtatnom, hogy javuljon a helyzet, ezzel kapcsolatban célokat is kitűztem, és szeretném őket a lehető leghamarabb megvalósítani.