A 18-35 év közöttiek 81%-a otthon él – mi lesz ebből a generációból?

igen, én vagyok a válaszoló, tény hogy feljebb mentek az árak, de a jövedelem is emelkedett, nem mondom hogy ugyanolyan mértékben, de emelkedett, most több mint 2x annyit keresek mint 2017ben, ahogy írtam.

Tény, igazatok van a babaváró sokat tolt az ingatlan árakon, még vidéken is.

Mi lenne?

Segítek pár járulékos információval, hátha kitalálod!

1. Felejtsd el azt a mítoszt, hogy 18 évesen az ember készen áll a különálló életre! Hacsak nem szakmunkás, vagy betanított szalagmunkás akarsz lenni, akkor kb. 23-25 éves az ember, mire pályakezdőként a szakterületén munkába állhat.Ha tegyük fel, hogy 200 nettót keres, és egyetlen fillért sem költ, még ételre sem, akkor is alsó hangon is legalább 5 év, mire összegyűjt annyit, hogy egy alsó kategóriás lakást vegyen. Ha emellett még azért enni is akar, és nem anyucival akarja eltartatni magát, és/vagy netán nem fog pályakezdőként annyit kapni, mint az, aki már 15 éve a szakmában van, akkor ez az idő akár 10-15 évig, vagy még tovább is kitolódhat. Persze, elmehetne addig albérletbe, havi 100 ezerért, de akkor nem ésszerűbb a családot támogatni azzal a pénzzel, amiért egy szobát, konyhát, meg fürdőszobát bérelnél?

2. Akármennyire is hihetetlen, de az, hogy egy házban él valaki a szüleivel, nem egyenlő azzal, hogy 35 évesen sem képes egymaga anyuci segítsége nélkül még a vécére sem kimenni.

3. És most lepődj meg igazán: azokban a régi álomszép időkben, akármennyire is szeretik sokan az ellenkezpjét hangoztatni, nem volt ám olyan fene nagy divat a 18. születésnapon lelépni. Sokkal inkább az volt a jellemző, hogy több generáció élt együtt. Kifejezetten gyakori volt, hogy nagyszülők, szülők, és gyerekek egy házban éltek. Akkor most min is vagyunk felháborodva?

42es! (41 vagyok)

Full igazad van a 3. ponttal. csak tudod hol kezdődik a baj a mai korosztályban, ott hogy sokaknak (és megint tisztelet a kivételnek) az elvárásaik meg az igényeik az egekben vannak, de a teljesítményük az 0.

Igaz régen nem volt ekkora individualizmus meg bullshit, de azért ha 3an laktak a szobában vagy 5en az sem volt gáz.

Mi van ma? igények az egekben (ájfon, autó, fastfashion lónak a fasza stb) telejsítmény 0.

egyik rokonom idézem: "azért nincs munkám 25 évesen mert Vitya a miniszterelnök" Nem kislányom azért nincs munkád mert HITVÁNY vagy!!!

a jogot megint fenntartom a lepontozásra

Nem tudom honnan van ez a statisztika, de egy ismerősöm sincs aki otthon élne.( ez nem azt jelenti h nincs ilyen de a 81% szerintem sok)

Máskor meg azon szoktak értetlenkedni hogy manapsag miert nem férnek meg egymással a generációk, miert akar mindenki külön elni. Ki érti?

Aki meg arra var hogy hitel nélkül vegyen házat , az várhat..de ez külföldön sincs másképp.

Ettől még nem jó hogy igy van , de ez a jellemző.

Szóval ez sem megoldás hogy majd 40 evesen is szülőknél dekkolnak arra várva hogy egyből a készbe tudjanak majd menni.

azért a pénzügyi józan paraszti ész is hiányzik.

Simán talicskával hordják sokana pénzt a kukába, hitelre vett ájfón, 10e törlesztő+10-20e Ft telefonszámla, cigi, energiaital, sztárbáksz, túlárazott márkás ruhák cipők, nyaralások 3 kézzel szórja a pénzt, bulika, fesztivál, egy hétvégén elpattan 200e Ft, aztán csodálkozik, hogy nem jut 1-ről a 2-re. Életszínvonalból az kell amit a tévében lát, ezzel áltatják egymást az instán, milyen rohadt királyok, közben mindegyik romokban van lelkileg, és nem gondol 1 hétre előre sem.

Több oka is lehet annak, hogy valaki a szüleivel lakik. A leggyakoribb ok, hogy nincs miből elköltözni. Apám sosem volt pénzes, de 21 évesen saját lakása volt már, ő is nehezen értette meg, hogy miért lakik annyi ember a szüleivel. Aztán megmutattam neki az átlag fizetést, meg aztán a lakásárakat, azóta nem szólja le őket. Más világ volt régebben.

Igen, vannak olyanok is, akik egyszerűen csak nyámnyilák és anyu főz rájuk a Mamahotelben, de még mindig belőlük van kevesebb. És ha vigasztal, ilyenek régen is voltak.

Én meg pl. 19 évesen elköltöztem otthonról, sok felé éltem külföldön. Azért nem mentem haza Magyarországra rövid látogatáson túl, mert nem nagyon volt hova, nem akartam anyám nyakára menni az albérletbe, meg szűkös is lett volna akkor már úgy, hogy élettársam volt hosszú ideje. Gondolkoztunk, hogy veszünk otthon egy ingatlant, de féltünk, hogy ki fog rá vigyázni, amíg mi külföldön vagyunk. Anyámnak pedig ekkor hirtelen menni kellett az albérletből, úgyhogy vettünk együtt hárman egy házat. Anyámnak biztos fedél van a feje felett, nem kell izgulnia, hogy mikor ebrudalják ki, nekünk meg nem kell izgulni, hogy mi van a házzal, ha nem vagyunk ott. Mindenki jól járt, ráadásul kétgenerációs ház, ha nem akarunk találkozni, nem is kell (bár teljesen jó a viszony, szóval ez csak formai dolog). Csak azért mondom, hogy ilyen is van.