Szerintetek hány generációnak kell még felnőnie ahhoz, hogy elérjük azt a felfogást, hogy nem minden a nő dolga otthon?

Én nem ezt látom.

Ahol a házimunkát a nő végzi, ott a kinti, kerti munkát végzi a férfi.

Ahol pedig megint csak mindent a nő csinál, ott általában HTB, de őket inkább hagyjuk, én nem keverem őket a dolgozó nőkkel, mert nagyon nem egy kategória.

Ahol pedig csak panel van, ott megoszlanak a házimunkák.

Nincs a francokat.

Nekünk is van kertünk és több kint a munka, mint bent. A kertben nem csak fák vannak, hanem zöldségek, gyümölcsök, na meg fű, ami magától nem lesz megnyírva. Másrészről ott vannak a kutyák, macskák, akik után ugyanúgy takarítani kell.

Arról megint nem beszéltem, hogy van, aki állatokat tart kint, baromfit, stb.

Én sírva szaladok vissza a benti munkához.

A mostani fiatal generációnál nem ezt látom.

A szüleink vallják ezt leginkább. Anyósom döbbenten mesélte az egyik rokonunknak, hogy mégis milyen dolog, hogy a férjem segít a háztartásban. Szerencsére a rokon hölgy az intelligensebb fajtából való, elmagyarázta neki, hogy én is dolgozom, nekem is kötelező a túlóra, én sem teleportálva közlekedem, ha ketten teszünk a kasszába, közös az otthonunk, az a normális, hogy ketten tartjuk rendben.

Anyósom még ebben a szellemben nevelkedett, élt, dolgozott három műszakban, nevelt két gyereket, mindent ő csinált a háztartásban, gondozta a kertet is, soha annyi ideje nem volt, hogy egy kávét ülve igyon meg, vagy kiolvasson egy könyvet. Bele is rokkant.

Én nem ilyen életet szeretnék magamnak. Nem akarok cselédként élni, idős koromban az élményeimet akarom mesélni az unokáimnak, nem pedig véres szájjal dünnyögni, hogy milyen szar volt nekem, mert cselédként éltem le az éltemet.

# 4/8

Ezen már én is sokszor gondolkoztam, főleg múlt héten amikor beteg voltam és annyi hülye kérdés volt, hogy csak néztem.