Miért gondolják azt a nők, hogy a karrier és gyereknevelés megfér egymás mellett?

Más országokban nincsennek otthon szülés után éveket a gyerekkel, mégis felnevelkednek.

Lassan már tényleg szakma lesz a gyerek csinálás, és a gyerek 18 éves koráig csak otthon kell lennie a szülőnek, kap rendes fizut, ingyen házat, mindent.

De ki lesz a dolgozó réteg, aki nem csak ellik?

Aki megdolgozik a fialóknak a pénzéért?

Elárulok egy titkot: a gyerek felneveléséért pont ugyanolyan arányban felelősek azok, akik létrehozták, mint amilyen arányban kivették a részüket abból, hogy megcsinálják.

A háztartás detto: ha egyedül élne a férfi meg a nő külön - külön lakásban, akkor a férfinél hogyan csinálódnak meg az otthoni feladatok? Honnan lesz reggeli - ebéd - vacsora, hogyan kerül a szennyes ruha tisztán a helyére, hogyan lesz kitakarítva? És a nőnél? És mitől zuhanna minden a nő nyakába, csak mert úgy döntöttek, hogy ezentúl együtt élnek majd, lesz gyerekük és emellett mindketten megtartják az addigi állásukat is? Melyik a princípuim-gén, vagy melyik háztartási gép működése igényel női genitáliát? Mitől alkalmatlanabb az apa a pelenkázásra, etetésre (ha már a hozzátáplálásig szükséges időt nem vesszük ide, de tápszeres babáknál ez már a 0. naptól nem paraméter), porszívózásra, mosásra, teregetésre, vasalásra, főzésre / kajarendelésre, oviba - isibe hurcizásra, éjszakai lázmérésre, hányástakarításra, házifeladat ellenőrzésre, szülői értekezletre járásra? Mi miatt sci-fi ez itt a XXI. század második évtizedében? Mi a létjogosultságuk az olyan emberek felháborodásának, mint a kérdező? És miért csodálkozunk, hogy a jelenlegi házassági "stabilitások' mellett a nők nem hajlandóak 100%-ban kiszolgáltatottan várni, hogy a szerencsés 40%-ba tartozik-e majd a kapcsolatuk, vagy mehetnek a híd alá munkanélküliként a gyerekükkel - vagy nélküle - mert le lettek cserélve?

Szerintem amit leírtál az azért ostobaság, mert a gyereknevelés képessége nem egy kollektív női tulajdonság.

Nagyon sok nő abszolút nem tud mit kezdeni egy gyerekkel, ráadásul azért külön gáz, amit írsz, mert kirekeszted azokat a férfiakat, akik igenis tudnak és akarnak és imádnak gyereket nevelni.

Azt nem kérdőjelezem meg, hogy az egyik legkeményebb munka a világon, valóban, értelmes, gondoskodó tisztességes és empatikus embert nevelni kva nehéz, az emberek 90%-ának nem is sikerül.

Viszont a gyermeknevelés nem egy egyemberes szakma. Nagyon sok kultúrában egy egész közösség kiveszi a részét a nevelésben, ha gyerek születik, illetve nagyon sok családban ott vannak a nagyszülők és két szülő, akik meg tudják ezt osztani, sőt azt is sokan bebizonyították már, hogy kifejezetten jót tesz a gyereknek, ha nem évekig csak az anyját látja. És ha meg tudjuk osztani azt a feladatot, akkor bizony nem kell rá egy egész teljes ember, így a nőnek jut másra is ideje, ez kicsiben lehet pl az, hogy nyugodtan elmenni sz-rni, mert nem a nyakán üvölt a gyerek, de nagyobb példát mondva ez lehet az, hogy elmegy dolgozni, ha ahhoz van kedve, főleg, ha már idősebb a gyerek.

De addig amíg a sok férfinek, köztük a gyermeknevelés annyit jelent, hogy munka után fél órát játszok a kölyökkel, addig bizony valóban csak egyemberes munka és amellett valóban piszok nehéz karriert is építeni, a nők ettől függetlenül nagyon gyakran még így is képesek erre.

Szögezzük le: ezt nem csak férfiak gondolják így hanem nők is. Én speciel nő vagyok, és egyetértek a kerdezovel.

Én tudatosan nem tervezek karriert, én dolgozni fogok mert KELL, de inkább csak 6 vagy még inkább 4 órába, mert nem akarom hogy mindenkinek csak egy fáradt kedvetlen picsa maradjon belőlem. És igen, ez azzal jár, hogy nem megyünk külföldre nyaralni, és nem lesznek menő játékai meg kulonorai a gyerekeknek.

Szerencsére a férjétől nem kell félnem hogy visszael ezzel mert hagytam időt a megismerésére a gyerekek előtt. O épít karriert mert nem kell ejszakaznia a gyerekkel meg mosogatnia a szent 50-50% nevében. De ő is csak annyira hogy minél többet lehessen velünk.

Tudom sokan mit gondolnak rólunk, mert 5-en élünk épp hogy csak 100 négyzetméteren és szar a telefonom meg nincs mukormom, de nagyon felszabadító hogy nincs rohanas az életben.

Nekem ne akarja senki megmondani hogy karriert kell csinálnom, és hogy gyerekjáték család mellett csak segítsen az apa is. Mert akkor egyiküknek se lesz leginkább.

Ezt arra alapozom, hogy na az én anyám már azelőtt karrierista volt hogy ez divat lett. Talán nem is kell mondanom hogy a család szét is esett.

#17

Egy másik kérdésben is kifejtettem, hogy azzal sem értek egyet, hogy csak a gyermekvállalás meg a karrier létezik, sok ember egyiknek se akarja az életét szentelni, szerintem ez is rendben van.

A gyermeknevelésben meg a karrierépítésben is bőven el lehet veszni, viszont a karrierépítés számomra nem egyenlő azzal, hogy magamról meg nem gondoskodok a munka mellett és felszámolok mindent a munkám oltárán (ahogy a gyermeknevelés sem egyenlő azzal, hogy közben meg egy fáradt, elhanyagolt idegroncs leszek, akinek már barátai sincsenek). Ez egy nagyon mérgező rögeszme, mint ahogy az is ha valaki a párja vagy a gyereke miatt számolja fel önmagát.

Én semmi akadályt nem látok arra, hogy megfelelő szociális hálóval és családi vagy baráti támogatással egy gyermeket nevelő ember ne tudna a karrierjében előre lépni úgy, hogy még mondjuk kiegyensúlyozott is.

Sok nő nem hogy összeegyeztethető, ezért is fogy a népesség.

Amúgy meg nem ciki nyíltan hangoztatni hogy ti vagytok a feleslegesebb, hasznavehetetlenebb szülők? Nem hogy örülnének hogy társadalmilag elfogadottabb lett hogy foglalkozhattok a gyereketekkel, még mindig a nőre akarjátok passzolni érte a felelősséget. Meg magatokert is, ha már itt tartunk.

Aztán meg váláskor jönnek a krokodil könnyek, hogy jaaaj ebben a csúnya feminista világban mindig a nő kapja a gyereket.

Hát jó hogy.