Hogyan lehet kitörni a folyamatos készenléti állapotból?

Kettő évvel ezelőtt tragikus hirtelenséggel veszítettem el az egyik legfontosabb bástyáját az életemnek. Hideg zuhanyként ért, semmi előjele nem volt az egésznek. Ez a történés a mai napig nagyon megérint, rosszabb napokon továbbra is megvisel. A történés hatására kialakult bennem egy védekező mechanizmus, azaz próbálok mindig mindenre előre felkészülni az életemben, a spontaneitást teljes mértékben kiiktatni, nehogy megint valami nagyon rosszal szembesüljek és újból trauma érjen. Ez az állandó készenlét és gondolkodás viszont borzalmas energiavámpír, ami csak pluszban fokozza a stresszt, mert sokszor feleslegesen idegelem ki magam. Nem érzem jól magam így, nem szeretnék így gondolkodni, viszont azt sem szeretném, hogy valaha még egyszer bármi ennyire hirtelen és felkészületlenül érne. Hogyan tudnék lazulni?