Miért gondolják azt a nők, hogy a karrier és gyereknevelés megfér egymás mellett?

Ma valamiért, ha azt mondom, hogy egy nőnek ALAPVETŐEN a család, benne pedig a gyereknevelés kell, hogy legyen az elsődleges, nők tömegei háborodnak fel, hogy én a konyhába akarom parancsolni őket. Ennél nagyobb csúsztatás talán csak az lehetne, hogy legszívesebben láncon vezetném a tűzhelyhez őket.

Azt godnolom, a gyereknevelés felér egy külön szakmával. Még azt is megkockáztatom, hogy nemesebb munka, mint amit egy férfi bármikor is végezhetne. Egy ilyen teljes értékű munkánál pedig meggyőződésem, hogy nem fér bele az, hogy közben az ember a munkahelyén is hajtson a nagy fizetésért és magasabb pozícióért.

Miért? Azért, mert egy nap mindenkinek 24 órából áll, az energiakészletünk pedig véges. Egy gyereknek 100%-os odafigyelésre és törődésre van szüksége. Ha egy karrierista (és itt a karrieristán van a hangsúly, nem a dologozón), hazaér kihajtva a melóból, ahol szintén önmagát felülmúlva kell teljesítenie, erre aligha képes. Tudom, hogy ettől még nem lesz sérült a gyerek, meg látszólag "normális" felnőtt lesz, csak éppen a szükséges érzelmi alap fog belőle hiányozni, ami a későbbi belső békéjét megalapozhatná. Ehelyett valószínűleg maga is egy csak a pénznek élő valaki lesz, mert a szüleitől azt látta, hogy csak anyagi szinten lehet a családnak bármit is adni.

Nem azt mondom tehát, hogy a nő ne dolgozzon, de ha egyszer már gyereke van, akkor ne építse tovább a szakmai karrierjét, mert ezzel a gyerekének elengedhetetlenül árt.

Fontos leszögeznem: nincs bajom azzal, ha valaki a gyerekvállalás HELYETT a karriert válaszja. Legyen ez az ő döntése. De nem kellene azt állítani, hogy működik együtt a kettő, és az egyik nem megy a másik rovására. Tudomásul kellene venni, hogy vagy gyerek, vagy karrier - vagy előbb karrier, és utána gyerek. Egyerre nem megy...