Titeket mennyire zavar, ha itt leveleztek valakivel, majd az illető szó nélkül nem ír vissza többet?

Lehet, hogy megunta az illető a témát, vagy valami közbejött. Mennie kellett tovább, vagy hazajött valaki, és ledobta a kütyüt. Hívták vacsorázni, vagy volt még egy kis dolga...

Másnap meg már nem szoktak folytatódni ezek a beszélgetések. Név és arc nélküli emberektől ne várj többet! Ha többet szeretnél, kérd el az elérhetőségét, és ha megadja, bármikor beszélgethettek tovább. Ha nem adja meg, nem nyitott a témára.

Egyébként minden beszélgetésnek vége van egyszer. Persze illik rendesen lezárni egy társalgást, nem csak félbe hagyni.

11#

Hogyan zárod le?

Tőlem telhetően a szerintem legjobb tanácsot adom, esetleg felteszek még egy kérdést, ami talán fontos, hogy mégpontosabb segítséget adhassak. Megírom, megírom, megírom, majd a negyedik-ötödik levélben megírom, hogy ennél többet nem tudok segíteni, mert nincs erről több információm/tudásom, de drukkolok neki és sok sikert, boldog születésnapot, karácsonyt, új évet, húsvétot. Erre visszaír, hogy az alma piros, a folyó folyik, és a barátja/barátnője ma nem hívta fel, és hasonlók. És akkor nem válaszolok, mert nincs mit írnom, és mert nem értette meg, hogy elköszöntem ("lezártam" részemről a beszélgetést).

Kötelező életem végéig leveleznem vele? Elköszöntem, de nem érti...

Ahogy a 16-os írta, egyszerűen elhal a beszélgetés, és nem csak itt jellemző ez. Van, hogy levelezés közben rájön az egyik illető, hogy igazából nincsenek is egy hullámhosszon, és nem tud mit többet hozzáfűzni. Ez meg, hogy random elbúcsúzni? Akkor meg jön, hogy velem van a baj? Általában könnyebb az szimpla elengedés, és nem sérted meg a másikat. Persze, egy-két ember kivétel, aki traumaként éli meg, de annak a személynek nem az egyetlen gondja az életben...

Egyébként meg sokszor leírom, hogy nem kell privi, de azért csak ír az illető, de mivel normálisnak tűnik, visszaírok neki. Erre taglalni kezdi ugyanazt, amit a kommentekben, vagy megakarja váltani a világot. Köszi, nem. A másik értetlen, akinek segítesz a kommenteknél, erre rádír és elkezd kérdezgetni ugyanarról, pedig mindent leírtál vagy egyszerűen nyilvánvaló az ok/indok amit kifejtettél.

És akkor a kedvenceim, a kíváncsiskodók, akik priviben érdeklődnek, hogy fiú/lány vagy? Korod? „Olvastam a kommentedet, biztos nagyon utálhatnak a szüleid”- és én meg, wtf? Sok fotelpszichológus random beröffentésekkel... És akkor a perverzkedő alak a másik tészta, vagy a provokálók.

Egyébként elég, ha egy olyan dolgot elárulsz magadról, ami a másik félnek nem tetszik, és koptat. Ennyi, nem kell felvenni, jó lenne ha való életben is elkerülhetnénk azokat, akikkel nincsenek meg a közös hang. Elég gáz lenne, ha már itt is rá lennénk kényszerülve vadidegen emberekre, akikkel nem szimpatizálunk.

De, hogy pozitív esetet is mondjak: megismerkedtem itt egy mostmár jó baráttal, majdnem minden héten találkozunk azóta is. Tehát nem kell rágörcsölni ezekre a levelezésekre, és nem kell mindenkiben a potenciális megváltót keresni.

Akik nem bírják elfogadni a privát szférában folytatott levelezésnél hogy az egyik rájön hogy tök különbözően gondolkodnak, vagy ellaposodik a levelezés és nem tudnak már mit írni egymásnak annak javaslom az annotalkot ahol gyakorolhatja ennek az érzésnek a leküzdését.

Nekem is volt sok ilyen, vagy ellaposodott vagy különbözőek voltunk vagy nekem volt akkor problémám, mármint nem vele volt problémám, hanem saját problémám, és így se kedvem se energiám nem volt, se nem akartam terhelni pláne hogy gyakorlatilag alig ismertük egymást.

Én már az ilyen chat vagy gyk oldalt nem is veszem komolyan. Jó érzés ha tudok segíteni ismeretlenül egy-egy tanáccsal de én megyek tovább mint egy szabad madár nem keresek ezeken az oldalakon semmi ilyesmit.

Igazából többek között továbbá ezért is vagyok itt mert vannak engem érdeklő topikkák ahol a linkeket amit linkelnek kívülállóként nem tudok csekkolni. Többek közt természettudomány. De ha már itt vagyok egy-egy ilyen kérdésnél is szoktam segíteni, ha tudok egy egy tanáccsal, mint pl, ami a te kérdésed.

De volt olyan is hogy egyik gyerekkori barátomnak írtam, mert többször közös emlékek leptek el, egy levelemre válaszolt, írta hogy nagyon örül hogy megkerestem és érdekelte mi van velem én válaszoltam elmeséltem hogy mi van velem és utána már nem írt. Szóval itt is az az érzés hogy akkor most mi van de nem írtam neki, biztos örült de csak egy levél elejéig, mert nem tudott mit kezdeni a helyzettel, vagy mert biztos van munkája bőven, megértve az ilyen is, vagy biztos nehéz lett volna azt írni neki, hogy ne hari de menjünk tovább, mert nem tudok mit kezdeni a helyzettel.

Mindegy attól a tényen ez nem változtat semmit hogy gyerekkori legjobb barátomként tekintettem rá és ez nem változott most se.

Tiszteletben tartva, de azért ezzel lelkileg is meg kellett küzdeni. Az érzéssel hogy hülyeség volt írnom. De csak kiváncsi voltam hogy mi lett vele azóta és hogy jól van-e, én is aggódtam sokáig ezen, hogy vajon jól van-e, de tiszteletben tartottam, hogy nem válaszolt.

De mint ahogy minden ember én sem szeretem ezt az érzést amit te írtál, hogy vajon jól van-e, de muszáj ezen túllépni mert nem garancia, hogy ha írsz akkor nem e lesz neki is és neked is kellemetlen a szituáció.

Egyébként én is csináltam már olyat hogy nem válaszoltam, mert volt hogy nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Nekem is vannak 20-as éveim idején volt barátaim akiknek nem válaszolnék vagy jelezném hogy ne erőltesse.

Én sem vagyok mintapéldája az emberiségnek ilyen téren, de én olyankor csináltam ilyet ismeretlennel, ha gyanús volt vagy ha többnyire nagy csönd volt privátba. Így eleve direkt az elején úgy jelzem egy egy beszélgetésnél, hogy csak beszélgetek és megyek tovább, hogy tudja a partner, hogy mi a helyzet.

Úgy voltam vele, hogy nem szeretnék csak ismeretlen ismerősöket gyűjteni, így szó nélkül tovább lépve mentem saját utamra.

Van ilyen.

Ha nagyon aggódsz csináld azt amit írtam kérd hogy írjon ennyit jól van-e. Bár nem biztos hogy ez is jó tanács ilyen helyzetben.

Fogadd el, hogy nem írt és engedd a saját útjára nekem ez a véleményem. Én úgy fogom fel ha valakinek igazán fontos vagyok aki természetesen nekem is akkor ha én dobok egy labdát a levelemmel akkor válaszol egy visszadobott labdával, talál rá módot, hogy valahogy jelezzen nekem. Csak szimbolikusan értsd ezt a labda játékot. Mivel nála volt a labda így szerintem én nem írnék neki, mivel nem tudhatom mi van, nekem ez a véleményem, de ilyen helyzetbe ki tudja, hogy mi a jó válasz, mert én nem tudom. Ez olyan passz kérdés.