Ti hogy mondanátok meg, hogy nem szeretnétek találkozni?

Kb. 10 évvel ezelőtt volt egy munkatársnőm, akivel valamennyire barátnők is lettünk akkoriban. Utána én munkahelyet váltottam, pontosabban szabadúszó lettem, itthon dolgozom. Ő Bp-en lakik, én agglomerációban. Igazából olyan nagyon nagy barátság nem volt köztünk, csak mint munkatársnők egy irodában voltunk, és elmondtunk egymásnak magánjellegű dolgokat is, családi dolgokat is. Amikor eljöttem a cégtől, valameddig volt még kapcsolat, telefonon tartottuk, aztán ezek ritkultak. Kétszer találkoztunk is, ami arról szólt, hogy kb. fél napot eltöltöttünk Pesten, de ő mesélt a dolgairól, én pedig hallgattam, nem azért, mert nem lett volna mesélni valóm, csak nem jutottam szóhoz. (Amikor a metróhoz kikísért, akkor azért megkérdezte gyorsan, hogy "és ti jól vagytok?", de kb. ennyi.

Nincs is ezzel baj, változnak az emberek. Én is nyitottam közben más ismerősök felé.

De most pár hónapja hívogat, mikor találkozunk, fussunk össze Pesten, de mikor, de így, de úgy.

Semmi kedvem, mondanivalóm sem, ahhoz pedig főleg nincs kedvem, hogy meghallgassam az ő családi dolgait egyoldalúan. Eddig még tudtam hivatkozni munkáimra,határidőkre, de most mit mondjak?

Tudom, őszinteség meg minden, de sértés nélkül hogy lehet?

(N/36)