Hogyan kerüljünk közel ismét a barátnőmmel?

@Kérdező: "Mit tegyek, hogy rendbejöjjön ez?"

A kérdés rossz(?). Rendbe kell egyáltalán hozni? Az embert az emlékei (tudás, élmények), képességei, szokásai jelentik. Ő más irányba változik/fejlődik mint te. Emiatt egyszerűen lehet, hogy neki nem lesz rád szüksége, mert az eddig általad biztosított érzelmi környezetet mások adják meg neki, akik ráadásul olyan dolgokban is ott vannak neki (pl. a képzése kapcsán), amiben te nem tudsz.

1. 18 évesen csak nagykorú vagy nem felnőtt (ha rendes gyerekkorod volt). Emiatt élethossziglani elköteleződést tervezni nem tilos/nem bűn/de kis eséllyel sikeres. Mindenesetre innen szinte 100%, hogy vissza lehet menni szülői házba, ha a terv befuccsol. Mindenesetre nagyon jó lecke lesz ez az együttélés, ha nem jön be a dolog, és szuper életkezdet, ha mégis.

2. Nem írtad le, mi a barátnőd felelőtlensége? A bulik? Az, ha iszik néha? Utazik? Élvezni akarja a fiatalságát! Ezzel is tanul magáról és az emberekről. Szélesedik a látóköre. (Remélhetőleg tanul is rendesen.)

Amit tehetsz, hogy keresed a társaságát, közös programokat szervezel. Aztán vagy elmegy rá vagy nem. Hidd el, az idő megoldja magától, hogy egyikőtök a másikat vagy ti egymást egyre ritkábban vagy sűrűbben keresitek majd. A gyerekkori öribariknak nem kell örökké tartani. Szép persze, ha addig tart, de nem kell. Ha munka miatt több száz kilométerrel arréb költözöl, szerinted mennyire maradnak meg a szomszédokkal, volt kollégákkal ápolt baráti viszonyok? Elárulom: (szinte) semennyire.

Sajnos a legtöbb barátság pont ilyenkor szokott tönkremenni: amikor megváltozik az életetek, teljesen más élethelyzetbe kerültök. Sajnos ha belegondolsz, természetes, hogy ilyenkor eltávolodtok egymástól.

Az is számít, hogy fizikailag távol vagytok. Gondolom, eddig egy suliba jártatok vagy legalábbis gyakran találkoztatok. Voltak közös élmények, sok együtt töltött idő, még ha nem is csináltatok semmi különöset, de akkor is együtt voltatok, együtt hülyültetek, vásároltatok, kajáltatok, stb. Nem kellett annyi energiát fektetni a kapcsolatba, mert mindig ott voltatok amúgy is egymás közelében.

A nap legnagyobb részét ugyanúgy töltöttétek mindketten: suliba jártatok, tanultatok. Mindig volt közös téma: a tanórák, a tanárok, az osztálytársak, a legújabb pletykák, közös ismerősök, dolgozatok, stb. Valószínűleg szórakozni, kikapcsolódni is együtt jártatok.

Ezzel szemben most teljesen más az életetek, és ezzel együtt jár, hogy fogynak a közös témák, nem értitek már egymás életét, és így egymást is kevésbé, mert nehezebb beleképzelni magad a másik helyzetébe. Veled nem tudja megbeszélni az egyetemi életet (csak mesélni tud róla), te nem tudod megbeszélni vele a munkahelyi problémákat, legalábbis nem úgy, hogy teljesen átérezze.

A magánéletetek is más, te már közös jövőt tervezel a pároddal, ő valószínűleg most fogja majd igazán kiélni magát. Rengeteg új embert ismer meg az egyetemen, akikkel lesz sok közös program, buli, tanulás - velük fogja az idejét tölteni, így értelemszerűen közelebb kerül hozzájuk, tőled pedig egyre távolabb. Ez szomorú, de ha belegondolsz, logikus és természetes.

Ez szokott történni pl. a huszon-harmincéves korosztályban is, ha valakinek gyerekei lesznek, a barátok meg még a bulizós, utazgatós korszakukat élik. Más életszakaszban járnak, más a fontos, mások a témák, egy idő után gyengül, esetleg meg is szűnik a barátság.

Ez persze nem jelenti azt, hogy teljesen meg fogjátok szakítani a kapcsolatot - próbáljatok találkozni, amikor egy városban vagytok, beszélgessetek, érdeklődjetek a másik iránt.

De azt ne várjátok, hogy minden nap tudtok órákat chatelni/telefonálni, mint régen, mert már egyszerűen nincs annyi közös témátok.

Később egyébként változhat ez, néhány évre én is eltávolodtam a középiskolai legjobb barátnőmtől (hasonló okok miatt), aztán pár év múlva, mikor már mindketten dolgoztunk, újra "egymásra találtunk" és a mai napig tök jóban vagyunk. Ehhez az kellett, hogy akkor is tartottuk a kapcsolatot, amikor kevesebb közünk volt egymáshoz - néha csak havonta, kéthavonta írtunk egymásnak, és félévente találkoztunk, de soha nem vesztünk össze, elfogadtuk, hogy most ez van. Aztán később úgy hozta az élet, hogy újra közel kerültünk egymáshoz. :)