Semmi kedvem sincs a barátnőmmel találkozni. Mit csináljak?

Kedves Kérdező, ha nem érzed jól magad a társaságában, nem lehetsz önmagad, nem lehet saját véleményed, nem lehet saját hosszúságú hajad és nem fogad el olyannak, amilyen vagy, akkor azzal csak romlani fog a helyzeted és az életszínvonalad, valamint a mentális pszichéd is, ha mellette maradsz anélkül, hogy változtatna a viselkedésén.

Ha más nem hajlandó megmondani a szemedbe, akkor én fogom, hogy két választásod van.

Maradhatsz a komfortzónádban és ragaszkodhatsz a barátnődhöz, hogy ne maradj egyedül és ne legyél magányos. Akkor biztos lehetsz abban, hogy ha rossz is a sorod és sokszor bánt, de legalább ott van melletted. Viszont akkor ne csodálkozz, ha később képtelen leszel kiállni magadért, sorra vállalsz kényszerből általad nem tetsző dolgokat, ami később súlyos károkat is okozhat. Mindenki mást okolnál, mert nem lenne merszed szembenézni azzal, hogy mindezt te magad okoztad azzal, hogy úgy döntöttél, hogy annak ismeretében, hogy rosszul vagy a kapcsolatban, mégis vele maradtál, azzal szembeköpted magad. Az is lehet, hogy átformálódsz ugyanolyanná, mint ő és téged tekintenek erőszakos manipulátornak. Az is lehet, hogy ellesztek, de legbelül érezni fogod, hogy üres vagy és fogalmad sincs, hogy mi hiányzik az életedből.

A másik választásod, hogy gerincet növesztesz, sarkadra állsz és SOS leülsz megbeszélni vele, hogy bocsi csajszi, de ez így nem mehet tovább. Elsorolod szépen neki, hogy mikkel bánt téged, melyik viselkedései nem tetszenek neked és hogy te ennél több vagy, jobbat érdemelsz. Ha a hajad hosszan szereted, akkor maradjon hosszú a hajad. Ha nem akarsz menni, akkor nem mész. És ha kiakad, akkor annyit is ér. Nem vagy köteles barátkozni vele, mert az igazi barátok sose zárják be a barátaikat ilyen gátlások közé.

Másokkal is barátkozhatsz, ismerkedhetsz, beszélgethetsz. Belebotlhatsz idióta fura alakokba is, de léteznek normális egyének is, akikkel tényleg jól érezhetnéd magad. A komfortzónádban nem találod meg se a fejlődést, se a boldogságot, ezekért mind küzdened kell és vállalnod az esetleges kudarcokat, fájdalmakat, mert így válhatsz önmagaddá végül.

A lehetőségeidet elmondtam, innentől csak annyi, hogy gondolkozz el alaposan, nézz magadba és fontold meg, hogy megéri-e azért barátkoznod egy olyannal, aki nem hagy rendesen élni és még menekülsz is előle (hiába voltatok a legjobban korábban), csak hogy ne maradj magányos?

Jómagam is voltam olyan helyzetben, hogy a környezetemet és a párkapcsolatomat is elviseltem, mert nem akartam egyedül maradni, hiába nem tetszett. De azóta rájöttem, hogy ki vagyok és mit akarok és rengeteg magány árán megkönnyebbültem a terhek alól, amit a megfelelési kényszer adott nekem.

Magányosnak lenni tényleg nem jó, én pánikszerűen rettegek tőle. De az szörnyűbb ha nem lehetek önmagam és nem fogadnak el engem olyannak, aki vagyok. És csak olyannal barátkozom, aki elfogad, aki őszinte hozzám, aki következetes, aki bízik bennem, aki komolyan vesz, aki nem rosszindulatú és aki felvállalja a velem való barátságot.

Lehet elküldesz melegebb éghajlatra úgy, hogy várom az indulást, mert fájhat neked, amiket írtam, de vállalom a véleményem.