Mit kezdjek a barátnőmmel, ha úgy érzem kihasznál?

Egy ördögi körbe cseppentem sajnos bele. Van egy barátnőm , akivel együtt nőttem fel. Voltak köztünk olyan időszakok, amikor egyáltalán nem beszéltünk, mert a suli miatt eltávolodtunk, de pár éve újra összejárunk, már ha az alábbi tevékenységekkel lehet annak nevezni.

1. Amikor lelki bánata van, mindig ott voltam neki. Mikor szakítottak vmelyik barátjával mindig átjött, rosszul volt. Számíthatott rám, mindig segítettem neki mindenben. De amikor nekem kellett volna , ő sosem keresett, vagy jöttek a kifogások.

Emellett ha az aktuális barátommal vagyok kettesben és ő unatkozik átjön és levakarhatatlan.

2. Állandóan oda kell menni, ahová ő akar. Ami engem egyáltalán nem érdekel, (pl. Discoba), de koncertre sosem jön el velem. Ha nemet mondok megsértődik és zsarol, hogy soha többet nem jön el velem sehova(Rengetegszer volt ilyen)

3. Ha persze elmegyek vele,nagy kínok kozepette ( ül az ágyam mellett és hisztizik)és netán mégis sikerül rávennie,mindig egyedül hagy, lelép másokkal, oda se jön hozzám.(ilyenkor hazataxiztam többször is.) Aztán jön a hiszti, hogy miért hagytam ott.

4. Ugyanakkor elvárja, hogy az én barátaimmal ha megyek valahova, elhívjam. Ha nem szólok neki, megsértődik. Nagyon önfejű és makacs .

5. Ugyanakkor nem akarom elveszíteni. (Pedig lehet ez lenne a helyes.)

Mit csináljak vele? Ha finoman utalok neki szintén otthagy, de én sosem megyek utana. Véleményem szerint gyerekes 20 éves létére (én is annyi vagyok)

Mit csinálnátok a helyemben?