Annyira szégyellem magam. Van rá mód, hogy ennyi idő elteltével bocsánatot kérhessek?
Általános iskola ötödik, illetve hatodik osztályában történtek dolgok, melyeket (sajnos csak utólag) rettenetesen megbántam...
Volt egy fiú, aki senkivel sem találta meg a közös hangot, elzárkózott az osztálytól, és így visszanézve nagyon magányosnak tűnt. És az általános iskolai felfogás sajnos szinte megköveteli, hogy az erőseknek el kell taposniuk a gyengébbeket - ebbe a hibába pedig én is beleestem. Szégyellem magam, amiért csak most, jópár évre rá elevenedett fel ez bennem ismét, de őszintén be kell vallanom, hogy én is bántottam ezt a fiút. Nem fizikailag... valami sokkal fájdalmasabbat tettem.
Olyan dolgok miatt hibáztattam és csúfoltam, amikről ő abszolút nem tehet. És hányingerem lesz, mikor belegondolok, hogy mégis miket vágtam a fejéhez, ha visszamehetnék az időben, hatalmas pofonokat osztanék magamnak, és azoknak, akik követtek engem a ,,bántalmazásban".
Az eset idő közben teljesen elfelejtődött, az általános iskola utolsó másfél évében már rendszeresen beszélgettünk is, nem tűnt úgy, mintha bármi problémája lenne.
Azóta eltelt pár év, néha-néha össze is futunk, illetve Facebookon is tartjuk a kapcsolatot. Viszont SOHA nem kértem tőle bocsánatot, amiért azt a két évét teljesen tönkretettem, és könnyek között gépelek, miközben visszagondolok rá, hogy miken ment keresztül...
Mivel általában komoly hangvételű, egyáltalán nem személyes beszélgetéseink vannak (és nem négy szem közt), nem is látom a megfelelő alkalmat, hogy elmondhassam neki, mennyire sajnálom. Sőt, abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán pozitívan reagálna a bocsánatkérésemre, tekintve, hogy jócskán elkéstem, és talán nem is akarja felidézni azokat az emlékeket. Mégis úgy érzem, hogy nem tudok tiszta lelkiismerettel élni, amíg le nem zárom ezt az ügyet, fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Kötelességemnek érzem, hogy bocsánatot kérjek, de mi van akkor, ha rosszul reagál? Pofátlanság lenne ennyi év után bocsánatot kérni?
Valaki segítsen megtalálni a helyes utat... :(
válasza:Nem hinném, hogy éjfélkor értékelné a látogatásom, és ahogyan azt a kérdésben is említettem, csak nagyobb társaságban szoktunk összefutni, azt is ritkán. Nem lenne furcsa, ha csak úgy elmennék hozzá úgy, hogy nem is vagyunk túlzottan jóban...?
Illetve egyszer sem bántottuk fizikailag (legalábbis én nem tudok róla...)
válasza:Szerintem hívd el egy személyes találkozóra és mondd el neki.
Engem is csúfoltak amúgy általánosban páran az osztályból és volt, amikor már az öngilkosságot fontolgattam, annyira elhitették velem, hogy semmit sem érek. És most a kérdésedet olvasva kicsit boldog vagyok, hogy talán valamelyik kis g..cit az én volt osztályomból is épp gyötri a bűntudat és örülnék neki, ha legalább egy ember is megkeresne közülük, hogy bocsánatot kérjen, mert utána a képébe röhöghetek és azt mondhatom neki, tönkretették az általános iskolás éveimet és nagy ívből leszarom, mennyire sajnálja, mert soha nem fogok megbocsátani nekik :)
De egyébként lehet, a te volt osztálytársad nem ilyen bunkó, mint én és udvariasan megköszönné, hogy ezt elmondtad neki és azt mondaná, hogy felejtsétek el az egészet.
válasza: válasza: válasza:3-as: Iskolát váltottam, negyedik osztályban kerültem az új közösségbe, és elég nagyszájú lány voltam, hamar meglett a kis "társaságom". És végképp nem értem, hogyan váltam olyanná, mikor engem azelőtt ugyanúgy piszkáltak és megaláztak... Túlságosan befolyásolható voltam, nem akartam, hogy megint én legyek az áldozat, ezért hamarabb akartam elkövetővé válni. És tudom, hogy késő, de egyszerűen nem tudok visszamenni a múltba, hogy megváltoztassam a dolgokat...
4-es: Nincs. :)
válasza:Sajnos az én lelkiismeretemet is nyomja egy óvodai(nagycsoport) piszkálódás, egy csendes, visszahúzódó lányt bántottunk, és amikor könyörgött hogy fejezzük be mi mintha meg sem hallottuk volna.
Most ennyi év elteltével, ha erre gondolok van hogy sírni szoktam amikor magam vagyok és eszembe jut, mert nagyon sajnálom.
Én is próbáltam megkeresni közösségi oldalon, de csak hogy lássam, és megnyugodjak erős felnőtt lett belőle, és remélni tudom hogy az idő feledtette vele azokat amiket okoztunk.
24F
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!