Érdemes elmenni az első 5 éves gimis osztálytalálkozóra, ha az tart vissza, hogy szégyellem, mennyire keveset haladtam? Voltatok már így?

Huh, átérzem valahol a problémát, hasonló érzéseim vannak, bár nem teljesen ugyanaz a bajunk. Annyi mindenképpen közös bennünk, hogy nem azon az úton járunk, ami a kiteljesedéshez vezet. Csak én még idősebb is vagyok nálad.

Tavaly lett volna osztálytalálkozónk, ami elmaradt, de annak örültem, hogy pont lett volna egy pazar kifogásom, ami miatt nem tudtam vplna elmenni.

Nem tudom, de a pszichológusnak nem az a dolga, hogy szádba rágjon mindent, hanem hogy szöget üssön a buksidban, és elgondolkozzon a dolgaidon.

A barátnőm zárt osztályon volt egy ideig, és a személyi pszichológusa kikérdezett mindenkit. De voltam együtt foglalkozáson is a barátnőmmel és nem kihúznia akarta belőle, hogy mi történt ami idevezetett, hanem kérdésekkel bombázta, hogy az álomvilága amibe menekült szembekerüljön a valóssággal.

Szóval szerintem érdemes tovább keresni az igazit, de egyik doki sem fogja megmondani a tutit, ők első körben azt szeretnék, ha elgondolkodnál dolgokon. A válaszokat te fogod megadni magadnak.

Kb ugyanezért nem mentem el 4 évvel ezelőtt (nekünk az a 6 éves volt.) Teljesen szét voltam hullva, nem voltam arra kíváncsi, másoknak mennyire összejött az élet.

Most 10 éve érettségiztünk és újra lesz oszt.tal.

Az elmúlt 4 évben mondhatni összeszedtem magam, tehát nem kizárt, hogy most ott leszek.