Megpróbálnád helyre hozni a barátságot, ha nárcisztikus a másik fél?

Érdekelne az a videó a hoovering elmaradásával kapcsolatban.

Elgondolkodtatott, amit írtál, hogy szégyenérzet generálódhat egy nárciban és esetleg ezért kerüli a korábbi "áldozatokat".

Valóban, ez egy lehetséges magyarázat arra, hogy nem keresi a társaságomat, mivel azt tudom, hogy tud róla, hogy totál új életem van.

Van közös ismerős, aki mesélte, hogy nála érdeklődött párszor, hogy mi van velem és az nem átallotta neki elmesélni, hogy nagyon jól elvagyok :)

Szia! Természetesen, nagy örömmel megosztok bármilyen infót, amivel valakinek a segítségére lehetek.

Nem akarok litániákat írni, de ez egy elég komplex folyamat volt.

Egy nagyon kedves nőbarátom, afféle "fogadott húgom" beajánlott egy idős úrhoz, aki afféle önkéntes segítő hírében állt. Vele igazából nem volt más, mint az, hogy hetente 2-2 órákra eljártam hozzá beszélgetni. Jobb volt, mint egy pszichológus, ugyanis annyira belelátott mindenbe, hogy szinte mesélnem sem kellett, mindennel képben volt. Ez nagyon meg is lepett. Hihetetlenül jó volt az empátiája, egy csipet volt benne a ZEN buddhizmusból, némi konfuciánus látásmód és hihetetlen mértékű emberismeret. Már az első alkalommal mondott olyasmit, ami nagyon szépen kezdte helyrebillenteni az önértékelésemet. Ekkor még a nárcikával bőven benne voltunk a barátságban, nem emiatt kerültem hozzá, hanem más bajaim is voltak az életben. Ő megmutatott néhány egyszerű gyakorlatot, amik hosszútávon is jónak bizonyultak. Sajnos ez a mentor bácsi már nincs közöttünk, de amíg élek, aldani fogom az emlékét, annyira sokat adott.

De mellette eljártam meditálni az Eredetifény Temploma Zen Buddhista közösségbe, egészen jó kapcsolatot építettem ki Chong An Sunim apáttal személyesen. A koan interjúk is sokat adtak és az ottani közösséggel való beszélgetések és dharmabeszédek, melyeket a youtubeon is hallgattam évekig és néha manapság is. Néha egy elejtett kérdés-felelet akkorát lök az emberen és ad egy "AHA-élményt" hogy magam is meglepődöm. Aztán tagja voltam sok ilyen nárcisztikus bántalmazásból felépülő emberek csoportjának is. Sok sok sortstársi beszélgetés is hozzásegített a dolgok feldolgozásához.

De az egészben a pont az "I"-re az volt, amit nem is a nárcizmus miatt tettem, mivel addigra túl voltam rajta, hanem egyszerűen úgy éreztem, hogy az életem építéséhez ez kell: megismerkedtem egy nagyon jó team-mel, akik csinálnak egy úgynevezett "ÚJRATERVEZŐ" programot. Pillangóeffektus-nek hívják magukat és Zuglóban tevékenykednek. Náluk az a menetrend, hogy kineziológiai módszerrel kitesztelik a felvetett problémákra, hogy milyen terápia vagy foglalkozás szükségeltetik. Ebben van Hellinger-féle családállítás, amiben megintcsak az a jó, hogy segítői szerepben is sokat ad, megoldásokban is, önismeretben is. Vannak náluk ún metamorf lélekmasszázs is, ez egy félhipnózisos, inkább relaxált állapotban lévő "kezelés", hatalmas jótéteménnyel. De ezt megelőzőleg jártam Csaplár Péternél is, akivel az az egy ülés is nagyon sokat segített.

A lényeg az, amikor magunkban belátjuk, hogy a psziché, a lelkünk is egy olyan bonoylult és összetett rendszer, hogy néha szakszervízre szorul. Ahogy egy mosógépet, autót, számítógépet stb is szakszervízre bízunk, így a saját lelkünk is olyan, hogy nem mindig tudjuk magunkat a hajunknál fogva kihúzni a gödörből. És én ma, 51 éves pasasként is azt vallom, hogy nem csak hogy nem szégyen, hanem egyenesen KELL, kötelező segítséget kérni, ha nem stimmel valami. Nekem ezek a dolgok helyretették a pszichémet, bár ez sosincs "kész", mindig van mit csiszolni, fejleszteni, de egzisztenciálisan, az emberi kapcsolatok terén és sok egyéb dologban nagyon jókat hoztak az életembe.