Megpróbálnád helyre hozni a barátságot, ha nárcisztikus a másik fél?
Sikerült előrébb jutni ezügyben?
Azért kérdezem, mert sajnos nekem a legjobb barátomnak hitt egyénről bizonyosodott be külső emberek, de pszichológusok és egyéb szakértők szerint, hogy sajnos ez áll rá totálisan:
Annyira a bizalmamba férkőzött, annyira jó fej volt hogy nagyon hamar megszerettem. Én 44 éves vagyok, ő 28, mindketten fiúk. Én egy szakítás (ami felér egy válással, mert a barátnőmmel-élettársammal 15 év után mentünk szét 3 éve) után voltam pár hónappal, amikor egyik nagyon fiatal kollégám elkezdett a privát szférájába hívogatni. Vásárlás, bulizás, edzőterem stb. Olyan lett a kapcsolatunk, mintha két testvér lennénk. Olyan szorosan összebarátkoztunk, hogy napi többtíz üzenet, heti 4-5 tali, mindig együtt buliztunk, edzettünk, még nyaralni is ketten mentünk, mivel neki sem volt csaj és nekem sem, így pont ideális volt. Viszont megfigyeltem rajta, hogy semennyire nem bírja elviselni azt, ha valami kritika vagy észrevétel éri. Mindig úgy manipulálta a dolgokat, hogy ugyan néha olyan sültbunkó volt, hogy mindenki azon csodálkozott, hogy miért nem bsaztam pofán, de úgy hozta ki mindig, hogy én vagyok az, aki felfúj mindent, aki túlérzékeny stb, a legordasabb bunkósága esetén is még majdnem hgy én kértem elnézést. Már-már az önértékelésem kezdett tönkremenni, amikor rideg, kegyvesztett eltávolodást alkalmazott velem szemben. Ekkor kisebb-nagyobb szünetek szoktak bekövetkezni, majd valamelyikünk megtöri a jeget és újra dúl a nagy spann cimbizés. De mindig neki kell, hogy igaza legyen, mindig kioktat, eszet oszt, fölényeskedik. Amikor olyanja van. Amikor minden oké, akkor meg többnek érzem a barátságunk értékét egy párkapcsolaténál, annyira közel érzem magamhoz. Legutóbb akkor kegyvesztettezett velem, amikor barátnőm lett, holott a barátságunkat ápoltam ugyanúgy és ki is fejeztem, hogy ő továbbra is fontos. Illetve egy bulin berúgtam és elég szókimondóan leoltottam a srácot. Őszintén az arcába toltam azokat, amiket sérelmeztem, de az ő érzelmi analfabétizmusa miatt, ismervén a konfliktuskezelési szintjét, inkább nem mondtam. Azon az éjjelen viszont igen. Utána ugyan már megint én elnézést kértem, mondta is, hogy no para, de akkor elkezdődött a fagyos kegyvesztettség. Majd egy hónappal később keresett, néha rámírt, elhívott egy társasági buliba, stb. El is fogadta, válaszolok is ha ír, de én már nem kezdeményezek vele semmit. És közben szinte a szerelmi bánathoz fogható hiányérzettel küzdök kb fél éve, de egyszerűen nem akarok - az eszem alapján - megint belemenni a játszmáiba.
Mi itt tartunk, hogy inkább az elengedés, mint a győzködés. De közben meg annyira hiányzik, annyira lelki társnak éreztem, bár sokak szerint ez csak manipuláció volt a részéről.
Mit tennének: elengedés, ha beledöglök is? (mint most én)
Megpróbálni újraéleszteni, mintha mi sem történt volna? (nem vagyunk haragban, ha írnék rá, tuti válaszolna)
Megkísérelni megbeszélni a dolgokat?
válasza:Teljes mértékben egyetértek az előttem szólóval. Sajnos ez a baráti kapcsolat veszett ügy. Mindabból amit elmondtál az jön le, hogy ez az ember csak manipulált és kihasznált téged. Egy barátságban két ember kölcsönösen építkezik, egymást segítik a barátok. De ami a legfontosabb, az az őszinteség! Ebben benne van az is, hogyha valami nem kóser, azt meg kell mondani a másiknak, megbeszélni, még akkor is, ha bitang nehég dolog. Ha ez őt nem értékeli, vagy amit mondasz neki, az falra hányt borsó, akkor semmi gond nincs, ott kell hagynod őt. Azt jelenti, hogy nem volt igazi barátod, csak egy önző személy, aki kiszipolyozza az embert.
Egy szó mint száz, el kell engedned őt, mégha ez veszettül is nehéz dolog. Magadnak teszel jót ezzel, mert többé nem tud téged tovább mérgezni ez a kapcsolat. Egy másik dolog pedig, hogy van egy mondás: "Barátok jönnek, barátok mennek."
Ha vannak családtagjaid, barátaid, haverjaid, töltsd velük az időt. Egy ilyen sebet csak az emberi kapcsolatok gyógyítanak, és persze az idő. Persze most Covid alatt rengeteg nehézség van ennek kapcsán, de semmi sincs még veszve. Néha ilyenkor jót tezs még egy-egy levegőváltozás is, segít feledtetni a múltat és a rég megtörtént eseményeket. Nagyjából ennyit tudtam összeszedni hirtelen. Remélem segít vmilyen szinten.
válasza: válasza:Kedves 6-os! Köszönöm a bejegyzést. A kérdésem apropóját adó szituáció immár több, mint 6 éve véget ért és ha nem hesegetném el tudatosan a rámtörő gondolatokat, még ma is képes lennék "epekedni" vagy legalább bízni benne, hogy "megjön az esze" és megkeres. De a tudatos énem ezt már nem engedi. Amúgy már senkivel sem. Azóta nagyon sok új ismerősöm, haverom, barátom lett, de már képtelen vagyok bárkit is túlzottan közel engedni magamhoz. Ez lett adolog tapasztalati hozadéka. És a durva az, hogy már az egész "baratságciklus" időtartamának a 4-szerese telt el időben és ha nem figyelnék tudatosan, akkor még az én ajtóm nyitva állna.
De mivel ő nem keresett azóta sem, így én nyilván nem fogom. Ismerőseimnél egyébként néha érdeklődött, hogy mi van velem, azok meg elmesélték neki, hogy az akkorihoz képest lényegesen és jelentősen "felvitte az Isten a dolgomat", megvettem azt a kocsit, amit nem nézett ki belőlem és még cikizett, hogy sosem lesz olyanom, sokkal jobb melóm lett, mint neki, sokkal jobban megy nekem. Ez nem dicsekvés, pusztán tény, de egy ilyen ember egoja ezt nem emészti, totál "megértem", hogy pláne nem keres.
válasza:Igen ezt jol irod tudatositani kell a dolgokat.Sokszor en is emlekeztetem magamat az illeto huzasaira es bar meg tart ez a barati kapcsolat a legutobbi huzasa ota ujra elojott bennem a csalodottsag erzese es ha azon kapom magam hogy a baratsagunkon,kozos programokon gondolkodok elkezdem magamban tudatositani magamban a huzasait is meg szembeallittom azzal amiket erte tettem pl.amikor birosagi ugye volt es mellette alltam pedig akkor meg csak negy honapja baratkoztunk vagy amikor depresszios,melyen szomoru volt,az elete ertelmet vonta ketsegbe..es nem azt varom,hogy valaki halalkodjon.De hogy levagott,atmodositott programokat,nem erzem kolcsonosnek az egeszet.Utoljara a lakotelepulesemre jott telefont vasarolni es meg en akartam segitseget nyujtani,hogy ha szol elobb talalkozhatunk vagy akar at is vehettem volna a telefont.Erre ir nem baj ugyis tervbe volt meglatogatni a munkatarsat epp ide koltozott es megakarja mutatni a hazat.Erre lefagytam...mert sokszor volt rebesgetve hogy eljonne.Utana hozzatette konnyes smileyval egyszer majd hozzad is benezek,de nem most szerdan.Meghivatom magam- ujabb smiley.Mindig en megyek a kozeli varosba a talalkakra nem is hanyom fel nekem az ut ingyen van.De az hogy amikor itt jart es tudta,hogy jon es nem gondolt ram sziven utott es elojottek a tobbi serelmek is ennek hatasara.
Es igen altalaban a szenvedes ilyenkor hosszabb szokott lenni mint maga a kapcsolat hossza.Mar en is ugy vagyok vele soha tobbet gyorsan osszebaratkozni,eloszor megismerni a masikat mielott mely dolgokrol beszelgetnenk,tamogatast keresnenk vagy kereseket tamasztana valaki velunk szemben.Es ha meltonak bizonyul akkor esetleg lehetunk baratok.De mar nem tul sok emberrel sot talan szinte senkivel melyebb szinten.Ezt a baratsagot nem kerestem,belecsoppentem es hagytam magam belesodorni,mert az igazat megvallva nekem is jol esett es minden jo is lehetett volna akar ha kolcsonos lett volna.
válasza:Jaj, úgy sajnálom, ismerem a szitut, sajnos nagyon is 🙁
Nem tudtad le még most sem, a kommentjeid alapján szomjazol az elismerésére valahol. Tudom milyen, függővé tesz. Fogalmam sincs, hogy ez elmúlik-e valaha, én 30 év terrorból próbálok kigyógyulni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!