Barátnőnek számítanak azok, akik irigyek a boldogságomra és sikereimre?

Nekem az anyukám mesélte ezt. Neki is megromlott a kapcsolata néhány régi ismerősével. Amíg egyedül nevelt minket, nem tudott a szakmájában dolgozni, rossz körülmények között éltünk szerintem egyszerűen jó volt azoknak az ismerősöknek látni, hogy másnak még rosszabb, átérezték a helyzetét és nem érezték a saját életüket kudarcnak, mert hozzá képest sikeresek voltak. Addig szépnek tartották a helyet ahol laktunk, minden jó volt, bíztatták. Miután férjhez ment, elkezdett a saját szakmájában dolgozni lényegesen több bevétele lett a családnak, sokkal kiegyensúlyozottabb és boldogabb lett. Vettek egy lakást, felújították (előtte a nagyszülőknél laktunk- 2 pici szobánk volt hármunknak). Saját szememmel láttam, hogy mikor áthívta azt az egy-két embert mit lerendeztek. Minden csúnya lett a szemükben , a legalább duplaakkora lakás egérlyuk, a berendezés ízléstelen. Hozzáteszem, rajtuk kívül mindenkinek tetszett, visszafogott, kicsit modern, semmi nagyzolás. Szóval szerintem őket is, mint a te esetedben frusztrálta, hogy másnak jobb lett az élete, míg ők maradtak ugyanott.

Anyukám nem tartja őket barátnőinek, inkább csak kedves ismerősöknek és nem igazán beszél nekik az életéről. Tipikus optimista, nem szeret panaszkodni, ha pedig a boldogsága másnak rosszul esik, inkább csendben marad.

Ebben az esetben 2 ilyen ember akadt, viszont ha mindenki így viszonyul hozzád, lehet ténlyeg a stílusoddal van a gond, ahogy előttem írták.

Nem kell szégyellni meg árnyékban élnie annak aki gazdag, de nem is kell kérkedni vele, meg állandóan szembesíteni a másikat azzal, hogy neki jobb sors jutott.

Amúgy nem értem, milyen barátnők azok akik csak arról tudnak beszélni, hogy mit vettek tegnap? Az a diploma is, egyszer túlvagy rajta és kész, vagy minden találkozáskor megemlíted, hogy diplomát szereztél? :D