Valaki segítene?

Oké, én kétszer annyi idős vagyok mint te és én is ilyen voltam.

Az első és legfontosabb probléma az hogy rá vagy kattanva a többiekre. Tehát mindig azt nézed hogy másoknak mi a jó, hogy ők mit csinálnak és mi a véleményük rólad.

Túlságosan extrovertált vagy, vagyis kifelé forduló vagyis mindig másokat figyelsz magad helyett.

Na most ezt meg kell szüntetni és fordítani egy jó nagyot saját magad felé.

Tehát ÉN-NEKEM-ENYÉM és megint csak ÉN és mindig csak ÉN.

Magad felé fordulsz és mindig az a lényeg hogy te mit csinálsz és te hogy gondolod. Mivel a saját véleményed a legfontosabb a világon ezért mindenki más véleménye eltörpül a tied mellett illetve teljesen lényegtelen.

A döntéseid és a véleményed mindig alapuljon a saját tapasztalatod alapján sosem másokén. Így leszel önálló egyéniség.

Tételezzük fel hogy 3 osztálytársad azt mondja hogy te egy buta piicsa vagy.

Mivel te csak és kizárólag a saját magadról kialakított elképzelést vagy hajlandó figyelembe venni és az homlok egyenest ellent mond az ő véleményüknek ezért tetszés szerint kiröhögheted őket, elküldheted őket a piicsába vagy lekeverhetsz nekik egy pofont attól függően hogy éppen milyen kedvedben vagy.

Ha jó kedved van nem kell felvenni a kesztyűt és lehúzódni az ő szintjükre egyszerűen csak mosolyogsz egyet és átnézel rajtuk mint egy ablakon majd ismételten a saját dolgoddal foglalkozol.

Ez legyen mindig a lényeg: Te saját magad, az hogy magaddal foglalkozol, a saját véleményed magadról, a saját tapasztalatod, a saját énképed és a saját elképzelésed.

És akkor nem egy utánozó majom leszel akit mások véleménye éltet hanem saját egyéniséged lesz ami folyamatosan fejlődik és erősödik.

9.es vagyok (vagyis az 1. :D )

Van néhány nagyon jó barátom (akik elfogadnak így is) és a családomra is mindig számíthatok :)

10. vagyok

Rengeteg barátot fogsz amúgy elveszíteni, mert az emberek rettentő önzőek és szarnak a másikra. Ne ess abba a hibába folyamatosan, hogy a szíved-lelked kiteszed értük, ha ők meg nagyjából tojnak rád.

Pláne még 14 évesen a korodból adódóan nincs lehetőséged úgy istenigazából megtapasztalni ezeket. Nem leszólni akarlak, csak a magam 14 éveskori világfájdalmaira visszagondolva szívem szerint pofán röhögném magam, hogy te hülye vagy gyerek.

Nem azt mondom, hogy csak a magad érdekeidet nézd, de majd rájössz te is, hogy mikor kell mérlegelni és elgondolkodni, ér-e nekem ez a barátság ennyit. Ezt a tapasztalatot tényleg a kor hozza. Fájó dolgo elszakadni ilyenkor tőlük, de utólag meglátod, hogy többet nyersz, mint amennyit veszítesz.