Én szúrtam el a barátnőmmel?

Hosszú lesz, köszi ha elolvasod.

2020-ban ismertem meg egy lányt, akivel nagyon hamar nagyon közeli barátnők lettünk. Sportunk révén szinte minden áldott nap délután 2-3tól este 7-8ig együtt voltunk, sok időt töltöttünk együtt. Számíthattunk egymásra, én hoztam vittem mindenhova (nekem már volt akkor jogsim neki még nem). Közös sport, nyaralás, bulizás, tanulás stb. Ez így ment egészen 2022-ig amikor már éreztem, hogy kezd eltávolodni, próbáltam vele többször beszélni erről sikertelenül, mindig az volt a válasz, hogy egyre többet kell tanulni stb, ami persze valós és érthető is, de éreztem hogy nem csak ez van a dologban. A mindennapi találkozásból heti 2-3 üzenetváltás lett.

Majd nem sokkal később megtudtam valaki mástól, nem is tőle hogy mi az ok: bepasizott, barátja lett. Nem tudom ezt miért nem lehetett velem megosztani, nyilván felfogtam és örültem is neki hogy megtalálta az első szerelmét. Na de innentől kezdve kb 1 évig alig beszéltünk, nem egyszer volt olyan, hogy írtam neki és 3 napig meg se nézte. A sporttal is leállt, a többi barátnője is panaszkodott, hogy elérhetetlen. Így ment ez tavalyig, amikor szakított a sráccal és újra keresni kezdett. Kicsit szkeptikusan álltam az egészhez és akkor megkérdezte mi a baj most. Én pedig elmondtam, hogy baromira fájt anno, hogy konkrétan egyik napról a másikra teljesen kilépett az életemből szó nélkül, másoktól kellett megtudnom mi van vele. Volt egy durva balesetem 2023-ban, majdnem ott maradtam. Amikor hazaengedtek közel 2 hónap után a kórházból nagyon sok barár/ismerős eljött meglátogatni, Ő volt az egyetlen akinek nem volt rám egy szabad fél órája. Azt is mondtam, hogy értettem volna hogy barátja van, nyilván nem vártam volna, hogy ugyanúgy heti 6 napot 8 órában együtt töltsünk, de azért ez nagyon nem volt oké, hogy majd 2 évig nem tudtam róla semmit. Főleg azért mert ő többször is kikérte magának amikor azt mondtam rá hogy az “egyik legjobb barátnőm”, mert szerinte ő “A” legjobb barátnőm, nem az egyik.

Miután ezeket megbeszéltük teljesen megsértődött rám, hogy milyen gyerekesen kezelem az egészet. Bocsánatot nem kért, nem ismerte el hogy volt gond a hozzáállásával. Én pedig megkérdeztem hogy most is csak addig leszek jó amíg nincs pasid?

Lehet hogy durva voltam, de szerintem azért volt némi igazam. Mit gondoltok?