Azzal mit lehet kezdeni, hogy ha valakivel 7 éve jóba voltunk, írtunk egymásnak szinte naponta, majd hirtelen elkezdett egyirányú lenni a kommunikáció, majd a végén egyik pillanatról a másikra eltűnt?

Én is afelé hajlok, hogy nem írok semmit.

Pont ezt gondolom én is, hogy 1x szóba hoztam, de ennél többet nem kellene tennem. Akkor bocsánatot kért, mondta, hogy sok dolga van, majd másnap rácáfolt, rá 1 hétre meg mintha mi sem történt volna, megint eléggé egyirányú lett a dolog.

Azért le nem kell tiltani, ez nem az a kategória, bár megértem, hogy ilyenkor hirtelen kitörnek az indulatok, de ezzel javítani már nem fogunk.

Hát ebben pont ez a rossz, hogy nekem fontos lett volna a barátságunk, szerintem ritka, hogy 2 ember ennyire jól kijön egymással, de aztán szép lassan körvonalazódik, hogy ő marhára nem így gondolja.

Én az elején én párkapcsolatot akartam tőle, de ő nem akarta, amit akkor nagyon sajnáltam, mert szerintem az egyik legjobb kapcsolat lehetett volna, de idővel lemondtam róla és lett helyette egy nagyon jó barátság és évekig tényleg nagyon jó volt, most viszont úgy néz ki hogy ezt a soha vissza nem térő lehetőséget is elherdálta.

Nekem meg persze van más is, azért nincs vége a világnak, csak azok inkább csak haverságnak nevezhetők.