Inkább lennétek magányosak, minthogy álságos, felszínes barátokkal vegyétek körbe magatokat?

1.mivel a barátság bármit=semmit nem jelent, így nem lehet érdemben beszélni róla, és foglalkozni sem érdemes vele nagyon.

2.ha az embernek felszínes "barátai" vannak, ugyanúgy magányos, és nem számíthat senkire, mintha "egyedül van".

legfeljebb illúziót adhat, de egy tudatos és igényes ember nem igényli a felszínes beszélgetéseket. inkább valódi tartalommal kell megtölteni az életet.

ááááhh, nem játszanám meg magam egy percig sem. egyedül is tudom jól érezni magam, viszont megjátszott látszat felszínes totálmás emberekkel én nem.

keress olyan embereket akik hasonlóak hozzád:) miket szeretsz csinálni? járj el olyan helyekre és találni fogsz valakit:) sportközpontok, tanfolyamok..? nem nehéz ismerkedni, ne add fel:)

Igen, inkább jobb a magány minden tekintetben. De sajna ez nem tud egészen megvalósulni. Van emberi (és talán 2baráti") kapcsolatom, de nem olyan szoros, mint egy valós barátság.

Nyilván mindenki törekszik a jó kapcsolatokra, de állandóan közbelép valami negatívum, így nem lehetséges a zökkenőmentes, tökéletes barátságot létrehozni.