Munkanélkül- miért tűnnek el a barátok?

ma 13:13

Az azért durva. Jól teszed, hogy nem foglalkozol többet az ilyenekkel.

Szia!

Megértelek.Az én barátnőm is ezt csinálja, sőt még rá is játszik.Mintha élvezné...

Nem tudom már hova rakni sokat gondolkodtam rajta.

Hosszú lenne leírni, hogy miket csinál, de már kezdem nem barátnőnek tartani.Csak amikor meg felhív 2 hónap csend után örülök neki, hogy végre talán tudunk találkozni és nem szólok be neki.

Szóval nehéz és én sem tudom miért csinálja ezt.

Szia, hát kezet foghatunk.

Egyszerűen ötletem sincs, hogy aki dolgozik, miért "elfoglalt" ÁLLANDÓAN. Látom, hogy este fent van közösségi oldalon, néha napközben telefonról is, de ha ráírok, akkor fáradt, 3 szóban képes csak válaszolni vagy egyáltalán nem reagál. Érdekes mód, mikor én értem haza este 7-kor vagy utána melóból, képes voltam normálisan kommunikálni, pedig agyilag teljesen rottyon voltam már.

Másik kedvencem volt, mikor rám írnak, hogy szia, de el vagy tűnve (???), mizu, mesélek kicsit, visszakérdezek, hogy és veled mi a helyzet? Erre semmi válasz. Hát b**dmeg!!! Attól, hogy nem dolgozom és kicsit tényleg sok a szabadidőm, még próbálom hasznosan eltölteni, hétvégén tanfolyam, hétközben nyelvtanulás, olvasás, itthon tevékenykedés, ügyintézés. Szóval egyáltalán nem változtam át valami szürke, unalmas valakivé, akivel semmi se történik, mert nincs munkája éppen. Azon kívül is van ám élet.

De megmondom őszintén, én beleuntam már ezekbe az emberekbe. Legyen akkor olyan rohadt elfoglalt, élje a melósok kőkemény életét (főleg mikor a 8 óra irodai munka alatt gyakran van ideje unatkozni is, fú de megerőltető lehet) és akkor felejtsük el egymást. Belefáradtam, hogy hülyének néznek meg mellé sír a szájuk, hogy mennyi gondjuk van. Az ilyen az már rég nem barátság.

Ez nem csak meló függő, lehet szimplán unja a társaságod, és ennyi.

De én pl magamon is észre tudom venni, hogy ha melózom, tanulok, hajtani kell, akkor örülök ha leülök otthon, vagy azt csináltatom amit akarok, és nem vágyom más társaságára. Vagy épp ott van neki más, párja, családja akikkel inkább tölti a szabadidejét.

Meg fene tudja, azért az ilyen találkozások is olyanok, hogy jóban vagyok a haverokkal, de nem igénylem hogy heti többször beszéljünk, főleg ha egyik fél melózik, semmi nem történik vele, másik fél meg otthon ül egész nap és unja a fejét azzal se történik semmi, akkor nincs mit megbeszélni.

A kapcsolatok ilyenek, megszakadnak, eltűnnek, jönnek újak, csak ha melózol, elfoglalt vagy, akkor kevésbé tűnik fel mintha napi 24 órában unnád magad otthon.

Velem is ez a helyzet. Amíg OKJ-re jártam, addig egész pörgős volt a társasági életem. OKJ után nem találtam magamnak munkát, mert mint kiderült ló***rt sem ér, sehova nem akartak felvenni, így most egy jó ideje itthon vagyok.

És mióta itthon vagyok érdekes módon a legtöbb barátom nem kíváncsi rám. Összesen maradt egy vagy kettő, akikre rá lehet fogni, hogy érdeklődnek utánam.

Nagyon rosszul esik, főleg az, hogy amíg ők dolgoznak vagy iskolába járnak, addig én itthon szétizgulom a fejemet, hogy na vajon megfeleltem-e az állásinterjún.

Remélem hogy hamarosan meg fog változni az életem és vagy a fősuli vagy a munka összejön, mert egyre nehezebb itthon ülni és nézni, azon filózni, miért tojnak rám magasról a barátaim.

Valamilyen szinten őket is megértem...sok a tanulni és a dolgozni való...de mikor azt látom, hogy mint pl. pár egyetemista barátomnál, hogy hétközben is mennek ide-oda bulizni, meg ide-oda mennek hétvégén, akkor azért elég sz*r tud lenni, hogy rám meg nem is gondoltak. Lehet tényleg attól félnek, hogy mivel nincs fizu, ezért nem tudok bekapcsolódni a buliba és félnek, hogy esetleg nekik kell majd elhívniuk erre-arra....

Ez ellen úgy igazából nem lehet mit tenni...mindkét oldal viselkedése érthető, de az biztos, hogyha egyszer beindul az életem, akkoris magasról tenni fogok azokra, akik rám is tettek. Megértem őket, de nem feledem el, hogy viselkedtek velem.