Miért van az, hogy sok ember nem ad esélyt a másiknak, hogy barátok legyenek? (Nem általánosítok)

Csak egy példa: anno a neten megismerkedtem egy csajjal, legyen a neve Dóri (leendő osztálytárs), tök sokat beszélgettünk, nagyon szimpi volt, egy hullámhosszon voltunk, mintha az alteregóm lett volna. Elhívtam hozzánk, hogy személyesen is megismerjük egymást a suli előtt. Nagyon jól elvoltunk, már akkor tudtuk, hogy ha elkezdődik a suli jó bnők leszünk. (Lényeges info: átlagos társasházban lakunk, átlagos berendezés, mi is és a cuccaink is átlagosak.)

Aztán elkezdődött a suli és a Dóri megismert egy másik oszt.társat és onnantól fogva én kiestem a képből. Az a másik csaj gazdag, anyu-apu mindent a segge alá tesz és nagyon beképzelt. (Félreértés ne essék, nem vagyok rá féltékeny, inkább legyek ilyen, mint amilyen vagyok, mint olyan mint ő, mert őt mki utálja, csak az említett Dóri nem).

Utána egy db-ig fb-on néha néha beszéltünk (érdekes módon a suliba még köszönni sem tudott már, csak a másik csajjal volt/van) és úgymond "visszahívott" vendégségbe, gondolom én mert úgy gondolta, hogy úgy illik, ha már volt nálunk. Nos ők kacsalábon forgó palotában laknak, semmi sem átlagos, minden drága...szóval értitek.

Egy szó mint száz: Én nem lettem neki jó bnő, mert hozzá képest szegény vagyok, viszont a másik csajjal legjobb bnők lettek, aki szintén gazdag mint ő...

Sok ilyen esettel találkoztam már, s ezért gondoltam, hogy felteszem a kérdést. Eddig azt hittem, hogy csak a párkapcsolatokban nagy "divat", hogy pénzes legyen a pasi...de úgy látszik, hogy már egy sima barátságot sem lehet kialakítani e nélkül? :S