Hogy beszéljek le valakit az öngyilkosságról?

De mégis mi történt vele, hogy ennyire meg akar halni?

Szavakkal nem hiszem, hogy le tudnád beszélni őt erről a dologról az ilyen embereknél a szavak semmit sem érnek, mintha ki sem mondtad volna. Azt javaslom, hogy próbálj vele minél több időt tölteni, megmutatni neki az élet apró szépségeit amit nap mint átél az ember. Szervezz programokat, amiken tudtok szórakozni, eltereli a figyelmét és kicsit ki tud kapcsolni. A szüleinek is szólj, nem árt ha tudják, hogy megint ezzel fenyegetőzik a lányuk.

Tudom, hogy a kérdés 10 éves, de leírom a véleményem, mert lehet valakinek segít. A hármas válaszolón kívűl egyik se igen volt értelmes megszólalás. Az öngyilkosságot komolyan kell venni. Rengeteg olyan jel utalhat rá, amiről a magatok fajta emberek azt hiszik, hogy csak figyelemhiányos és nem törődnek az adott személlyel. Ilyen pl, ha valaki a halálával viccelődik, eltávolodik olyan dolgoktól, amiket ezelőtt szívesebben csinált, vagy a barátaitól, közösségi médiától, függőségei lesznek, stb. De az alvásrend felborulása is ilyen lehet. Persze a legjobb megoldás lenne, ha pszichológushoz menne az adott ember, de rengeteg esetben nem lehet rábeszélni, mert vagy abban a tudatban van, hogy úgysem segít neki (ilyen esetben próbáljuk meg meggyőzni és megcáfolni ezt a gondolatot), vagy rosszabb helyzetben nem akar elfogadni segítséget és olykor még a barátaitól is elzárkózik. Ez lehet amiatt, mert úgy érzi csak terhel másokat a problémáival, illetve nem kap elég odafigyelést, vagy akár azért is, mert nem akarja, hogy mások így lássák. Először is mindenképp mutatnunk kell felé, hogy törődünk vele, hogy komolyan vesszük és, hogy számíthat ránk. Ezek apró dolgok, de nagyon sokat segítenek.

Mutassuk ki az együttérzést, de ne mondjuk, hogy "tudom mit érzel", vagy ne próbáljuk meggyőzni, hogy miért ne ölje meg magát. Meg kell győződni arról, hogy képes e az öngyilkosságra. Intő jelek lehetnek, ha valakinek (mint jelen esetben a barátodnak) voltak már kísérletei, aztán, hogy mekkora a halálfélelme, stb.

Igyekezzük mutatni felé, hogy nincs egyedül (nem a problémájával, hanem emberileg) és töltsünk vele sok időt.

A többi pedig a problémától függ.

De a legjobb lenne rávenni, hogy menjen el egy pszichológushoz, aki ért is ezekhez. És lehetőleg ne próbáljunk magunk tanácsot adni. Vannak anoním segélyszolgálatok is (pl.: Kékvonal), amik ingyen vannak és meghallgatják itt az embert. Nem csak hívni, hanem chatelni is lehet velük. Persze nem teljesen olyanok, mint egy pszichológus, de nagyon sokat segíthet, ha kiírhatják az emberek a problémáikat.