Hogyan tudnám lebeszélni bnőmet a gyógypedagógiáról?

Valakinek azt is meg kell csinálnia, nem?

"fogyatékos hülyékből"

Simán lehet neked is egyszer sérült gyereked, csak mondom.

Ezúton is köszönöm, amiért leminősíted a gyógypedagógus anyámat, aki nagyon szereti a munkáját, és nem azért lett az, mert máshova nem vették volna föl. Lehet, hogy később a te fogyatékos hülyédet is ő fogja ápolni.

Egyként ma már szinte semmiből sem lehet megélni. Barátnődet meg sajnálom, amiért támogatás helyett ezt kapja.

Kérdező, azért kicsit el vagy tévedve. Nem biztos, hogy a hülye, semmiről sem tudó, beszűkült sztereotípiáddal neked kéne megmondanod a barátnődnek, mit csináljon. Ez nem csak abból áll, hogy az ember jószívű, meg kedves, rengeteget kell tanulni, és érteni kell hozzá. Nagyon sok készséget kell elsajátítani illetve már eleve rendelkezni kell sokkal... ez nem egy olyan szak, hogy járjon oda az, akit nem vettek fel máshova.

Őszintén remélem, hogy csak beteg, és valamilyen fogyatékossággal születő gyermekeid lesznek, és majd megtanulod nem lenézni ezt a szakmát.

Kedves Kérdező!

Én gyógypedagógus vagyok, elég "hálátlan" területen dolgozom, autistákkal foglalkozom több mint tíz éve. Szerintem az egyik legszebb, legszerethetőbb foglalkozást sikerült választanom. Boldog vagyok, hogy annak idején így döntöttem!

...és annak is örülök, hogy valódi barátaim vannak, nem olyanok, akik a "jót akarok neki" jegyében nem támogatnak, és nem kezelnek felnőtt, önálló döntéseket meghozni képes emberként...

Sok minden vagy, de nem barátnő.

És a gyógypedagógusok nevében kikérem magamnak, hogy az megy oda, akit máshova nem vettek fel. Nézd meg a ponthatárokat, és gondolkodj el kicsit.

Én látássérültekkel foglalkozom, nem tudom, mit szólnál, ha valamelyik szülőd elvesztené a látását, és onnantól a lakásba lenne zára, a tévé előtt, mert senki nem tanítaná meg írni, olvasni, fehér bottal közlekedni...

Borzasztó buta vagy.

Szégyelld magad; hányinger keltő az, ahogy erről a szakmáról beszélsz, pluszban, fogalmad sincs arról, hogyan működik egy felvételi eljárás...

Két éve, amikor felvételiztem én is kacsingattam a konduktori képzéssel, de lebeszéltek róla, mert nincs meg hozzá a készségem. Egyszerűen nem való nekem olyan szakma, amihez ekkora lelkierő szükséges, ezért is mentem pénzügy számvitelre.

Egyik barátnőmnek az anyukája autista gyerekkel foglalkozik. Még általános iskola egyik nyarán volt szerencsém betekinteni a munkájába; hihetetlen, hogy mennyi szeretetet kapnak a gyógypedagógusok ezektől a gyerekektől. Szívüket, lelküket kiteszik értük, hogy jó legyen nekik.

A helyedben inkább büszke lennék a barátnődre, hogy ilyen szakmát akar választani, és inkább segíteném, mint hátráltatnám. Tudod, nem minden a pénz, hiába van sok pénzed, ha közben boldogtalan vagy. Ezt vésd az eszedbe.

Miért akarnád lebeszélni? Ez egy tisztességes foglalkozás, olyanok csinálják, akiknek van hivatástudata, segíteni akarnak másoknak. Láthatóan fogalmad sincs róla, kik ezek az emberek és kikkel foglalkoznak.

"csinálják azok, akiket mondjuk máshova nem vettek fel"

Ezt remélem nem komolyan gondolod. Ez egy komoly felkészülést, tanulást, elhivatottságot, türelmet és pszichés rátermettséget igénylő szakma, nehezebb a képzés, mint más pedagógusoknál, nem egy büfészak, nem egy olyan munka, amit félvállról lehet venni! Te mit szólnál, ha fogyatékos rokonoddal olyan foglalkozna, aki csak azért lett gyógypedagógus mert "máshová nem vették fel"? Nagyon el vagy tévedve.

(Megjegyzem, én baromira nem lennék gyógypedagógus, és igen, rohadt nehéz munka, de épp ezért becsülöm azokat, akik ezt tűzik ki céljuknak, ezt csinálják.)