Hívők! Mit szólnátok, ha a gyereketek ateistává válna? Megpróbálnátok lebeszélni? Esetleg adnátok az ateizmusnak még egy esélyt?

Nem beszélném le róla, mert mindenki a maga útját válassza. Nem adnék az ateizmusnak még egy esélyt viszont az én életemben, voltam ateista és amit azóta elértem a spirituális fejlődésemben, azt nem adnám a világ minden kincséért sem. Viszont nem kényszeríthetem a világképemet a lányomra.

Nem adnék esélyt az ateizmusnak, és nem kényszeríteném, különösen, ha már nem kisgyerek. Viszont imádkoznék érte.

Ja, és adnék-e esélyt az ateizmusnak? Hát, olyan értelemben biztos, hogy ha a gyereknek lenne kedve beszélgetni róla komolyabban, leülnék és meghallgatnám, gondolkodnék az általa felvetett kérdéseken. Viszont elsősorban mint hívő vizsgálnám magamban azokat, aztán ha valamire nem lenne válaszom, okosabbakhoz fordulnék, éééésha valami nagyon húsbavágó és ésszerű ateista válasza lenne (tehát számomra valóban ésszerű), akkor még az is lehet, hogy, de NAGYON kicsi az esélye. A hit (bizalom Istenben) pont ott lép igazán életbe, ahol nincsenek válaszok.

Én bigottul vallásos környezetben, gyakorlatilag együtt nevelkedtem a nálam mindössze másfél évvel idősebb nagybátyámmal. Belőle pap lett, belőlem ateista. Engem próbáltak formálni, de ez csak ellenkezést szült. Gyermekeim közül az egyik katolikus, a másik ateista. Nem akartam egyiket sem irányítani a döntésében.