Ti mit tennétek a helyemben?

Úgy érzem, kezdem elcseszni vagy már el is csesztem 'megint' egy barátságomat. Az egész azzal kezdődött, hogy megsértődtem valamin... és ahelyett,hogy megbeszéltem volna vele a dolgot, nem tettem (amit így utólag bánok is), sőt inkább próbáltam ignorálni, nem is volt kedvem hozzá. Kezdtem tudatosan "lekoptatni", inkább másokat hívtam ki vagy a pasimra hivatkoztam. Szerintem neki egy idő után ebből elege lett, és már nem is hívott ki ő se. Most kezd összejönni egy pasival így a tágabbi haveri körből...nem igazán beszélünk, csak ha összefutunk, de akkor akaratlanul is megvan bennem egy kis távolságtartás. AMIT MINDIG MEGBÁNOK. utólag... .

és most, hogy nem dumálunk, most kezdek rájönni, hogy hiányzik. még a legnagyobb ökörségei is. inkább bosszantson, minthogy ne beszéljünk abszolút. próbálom elnyomni magamban az érzést. arra gondolni, hogy majd megoldódik ez magától. próbálok bízni benne, hogy egyszer megint jóban leszünk és csak röhögni fogunk ezen az egész "mosolyszüneten". de ugyanakkor lelkiismeretfurdalásom is van, és úgy gondolom, hogy jogos lenne, ha ugyanazt csinálná velem amit én vele. és ezt nem bírnám ki :S

kérjek bocsánatot? beszéljem meg vele mindenképp?...

Előre is köszi. :)

L/17