Mit gondoltok egy olyan emberről akinek nincsenek igazi barátai? 18f

Azt gondolom, hogy ez valahol egy "korrajz" is. Írhatnám a nagy közhelyeket felgyorsult világunkról,a virtuális kommunikáció térhódításáról,a "dobd el, cseréld le"-kultúráról. Türelmetlenebbek,felszínesebbek lettünk (tisztelet a kivételnek). Haveri kapcsolatok vannak(ami nem rossz, sőt! még a barátságok mellett is,de!azért koránt sem ugyanaz.)Könnyebb szórakozni valakivel/vagy valaki mellett, mint meghallgatni,melléállni, kitartani, megbocsátani. Ezek ugyanis kellenek a barátsághoz. Olyan ez, mit egy párkapcsolat, meg kell dolgozni érte. Nekem van "legjobb barátnőm", most már kimondhatom, szinte testvéri a kapcsolat. Mivel mindketten vehemensek vagyunk,nem ritka a "finom és nőies anyázás" sem,még sem tudunk pár percnél tovább haragudni a másikra. Ismerni kell az embert, tudni,hogy akár nagyot is véthet. Engem ez a barátnőm egyszer a bajomban konkrétan cserbenhagyott. Nem kevés meló kellett a megbocsátáshoz. Most meg ott tartunk, hogy valóban számíthatunk egymásra, fontos a másik. Szerintem ne adjátok fel a barát-keresést,és dolgozzatok is meg érte,mert nagyon megéri! A barátság kialakul, nem fénypostán érkezik. És a legtöbb barátság "haverságból" alakul ki.