Mit gondoltok egy olyan emberről akinek nincsenek igazi barátai? 18f

Egyetértek az elsővel. Én 19 éves vagyok és egy barátom sincs, ezért sokszor idegeskedem. Viszont az látható, hogy a mai barátságoknak a többsége haveri kapcsolat. Összejárnak az emberek, felszínes dolgokról beszélgetnek, nevetnek, de mélyebb barátságok nem kötetnek.

Bár jobb mint a semmi, hiszen az ember társas lény és kapcsolatokra, szociális érintkezésre van szüksége.

Tapasztalatól mondom, hogy hosszabb egyedüllét után az ember elkezd becsavarodni, kissé bekattan, agresszív lesz.

Én a túlsúlyom miatt lettem bezárkózott, ill. a szüleim határozatlan nevelése miatt (keresztény nevelésben szerettek volna részesíteni, de elég félre siklottan sikerült).

A többség nem hiszem, hogy gondolna akármit. Úgy értem, hogy ebből a külvilág nem igazán vesz észre semmit. Maximum lustának, kockának titulálnak. Mélyebb dolgokat nem tulajdonítanak az otthonülő embereknek (így tapasztaltam).

Magamból kiindulva, az ilyen emberek bár úgy érzik, hogy lesz@rják, hogy mit gondolnak mások, de a valóságban igen is sokat foglalkoznak mások véleményével. Hihetetlenül megszeretnének felelni a társadalom elvárásának és szeretnének beilleszkedni egy közösségbe (persze ez megint egyénenként változó). Általában nagyon érzelgősek és bár elsőre nem látszik, de a sérelmek sokáig bennük maradnak.

De gondolom olyanok is vannak akik egyszerűen nem vágynak mások társaságára, de az ilyenek kisebbségben vannak.

Nekem nagyon szimpatikus az, akinek nincsenek igazi barátai, főleg ha fiú. Ez igen mély lélekre vall. Manapság tényleg csak haverokkal lóg a nagy többség, mindenféle érzés és összetartozás nélkül. Értelmetlen és kissé szánalmas. S nem azért szánalmas, mert nekem nincsenek haverok.. nekem is vannak, csak nem szeretek a semmiről beszélni, de mást nem tudok tenni, mert különben becsavarodok..

Eszméletlenül szeretném, hogy valaki megértsen, s igazán fontos legyek neki.. S mindezt nem a szerelem, inkább egy igaz barát tudja legjobban megadni.. Bárcsak rám találna egyszer.

19 f

De aranyos vagy:)

Ez az utolsó mondatoddal tényleg azt támasztod alá, amit az egyik kommentelő írt már ami az igazi, mély érzelmeket illeti.

Úgy gondolom, sokkal kevesebb embernek van igazi jó barátja, mint ahánynak van. Sokaknál úgy vettem észre, hogy amikor együtt vannak, akkor imádják egymást, de külön meg gyakran kibeszélik a másikat. Én ezt nem nevezném igazi barátságnak. Nekem sincs legjobb barátom vagy barátnőm, régebben voltak, de utóbb kiderült, hogy azért azok sem voltak olyan idilli barátságok, mint én azt gondoltam.

Sosem vagyok magányos, mert azért össze szoktam futni a barátnőimmel (akikkel ha nem vagyok örök barátság viszonyba, azért szeretem őket), jó viszonyban vagyok a családommal, és van egy kedvesem, akivel mindenről tudok beszélni, mintha nem csak szerelmesek, hanem barátok is lennénk.

Azt gondolom,hogy még nem találta meg az igaz barátot...- mert ez nagyon relatív fogalom. Sokáig kerestem én is,a mindent a hátam mögött kibeszélő barátnőkből hamar elegem lett,a fiúkban sokkal több őszinteségre leltem,de ott is a barátnőik féltékenysége ölte meg a barátságot.(Amúgy ha van igazi női barátság és működik én irigylem őket.)

Nekem 20-éve van egyetlen igaz barátom,előtte nincs egy fikarcnyi titkom sem,nyitott "könyv" vagyunk egymás előtt,ő nem más mint a férjem.Többször viccelt vele,ha én pasinak születek,akkor is a haverom lenne...sőt lehet,hogy homárnak néznének minket,mert az igaz barátságnál jelen van a szeretet....őszinte mély érzésekkel.

Nem szoktam elítélni, hisz én is ilyen ember vagyok. Véleményem szerint sokszor inkább a környezetből fakad, hogy az ember nem tud ilyen társra lelni, mert nem találja meg azt a valakit, akivel egy húron pendülnek.

Ebből a szempontból a középiskola jó volt, mert megtaláltam az embereket, de sajnos nagyon sokat nem helyiek voltak, faluban éltek, vagy más megyéből jártak így, amikor vége lett, akkor megszakadt a kapcsolat. Előfordul, hogy kapok tőlük levelet valamelyik közösségi oldalakon, de a fényképek és lakhelyük alapján élik az életüket, mint én.

Most sincsenek, de igazából nem igazán izgat. Az igazság az, hogy sokat dolgozom, sokszor a szabadnapomon inkább csak itthon vagyok, mert jól esik a semmittevés. Lehet idővel változni fog, majd alakul.

Nekem sincsenek barátaim.Pedig már nagyon vágyom rá.

13/L

Nekem nem hiányoznak. Régebben megtapasztaltam, hogy mekkorát lehet pofára zuhanni egy "barát"-tól, úgyhogy én tudatosan nem engedek ennyire senkit sem közel magamhoz.

Legalább nem ér csalódás.