Miért nincsenek már igazi kapcsolatok, barátságok? Miért csak akkor foglalkozunk a másikkal ha nagyon szükség van rá egyébként meg teszünk rá hogy mi van vele?

Nem akarok általánosítani a mostani időszakom úgy alakult hogy alig akad olyan ember akire számíthatok de erről részben én is tehetek.Van egy régi barátnőm még a középiskolából akivel jóban voltunk bár voltak rosszabb időszakok is.Mostmár elég ritkán találkozunk csak amolyan felületes barátságnak nevezném.Nemrég megkért egy szívességre hogy segítsek neki valamiben ami neki nagyon fontos lenne bár nem mondtam neki rögtön igent de belementem mert nem akarok kiszúrni vele.Az igazság az hogy szinte csak emiatt találkozunk ha kell amúgy magasról tesz rá hogy mi van velem.Ha nekem lenne rá szükségem csak annyira hogy összefussunk beszélgetni akkor az is egy évben max 2szer ha összejön.Mostmeg azért elvárja hogy segítsek neki...sajnos mint mondtam most elég rossz időszakban vagyok idén se suli se munkahely.Így elég nehézkes és kellemetlen 45,50 km-eket felutazni neki ez miatt a dolog miatt.Nem mondom persze ha közös program vagy valami akkor örömmel de egyébként tényleg csak ez miatt a segítség miatt kellek neki amúgy alig találkozik velem.Szerintem neki megsem fordul a fejében hogy ez mennyibe van nekem hogy ugrálok neki csak elvárja ...ti mit tennétek?Segítenétek továbbra is vagy megmondanátok hogy bocsi de nem?