A barátság már csak a múlté? A mai kapcsolatok haszonelvűek? Szeretnék barátokat, de nem haszonelv alapján. Hogyan?
Elértem azt, hogy mára teljesen egyedül maradtam... Az eddig barátnak hitt személyek szépen elpártoltak, miután nem az elvárásaiknak megfelelően ugrottam, hogy segítsek.
Besokalltam attól, hogy amikor csak úgy el akartam hívni barátokat, hogy szórakozzunk (értsd: moziba, biciklizni, túrázni), akkor mindegyiknek sürgős tennivalója akadt.
Van olyan is, aki maga ajánlotta, hogy menjek el hozzájuk, dumáljunk, stb. De ezt mindig egy távolabbi időre "tervezte". Amikor már közeledett az az idő, és éppen nem lett volna belőle haszna, hogy csak úgy találkozzunk, akkor tovább halogatta... és ezt teszi rendszeresen, míg csak egyszer nem találkozunk, DE akkor meg kiderül, hogy éppen gépet kellene telepítenem nála, vagy hasonló, tehát nem csak úgy baráti alapon hív el.
Így eldöntöttem az elmúlt időszakban, hogy akik így viselkednek, azoknak egyszerűen NEM-et mondok. Ezt meg is tettem. Persze ők bevágták a durcit, sértődést, mások 180 fokos fordulatot vettek viselkedésüket illetően.
Mindezt csak azért, mert a szokásos, jópofizás helyett azt mondtam, hogy NEM segítek, és ehhez most tartottam is magam, nem engedve a manipulálásnak.
Viszont így szépen magamra maradtam. Most rossz ez a magány. Nagyon csalódottnak is érzem magam. Ugyanakkor van bennem egyfajta megkönnyebbülés, hogy végre rájöttem, ők csak haszonelvű kapcsolatot láttak ebben a "barátságban".
Hogyan lábalhatnék ki ebből a magányból, depis, ambivalens érzéssel telt időszakomból, amely a fent említett eredménye?
A másik probléma az, hogy valahogy mindig olyan emberek találnak meg, akik már az elején kérnek....úgy értem, egyértelmű, hogy ugyanolyan haszonelvű kapcsolat lenne belőle, mint amiből elegem lett. Nem arról van szó, hogy nem segítek, nem akarok segíteni, hanem azon, hogy ez egyoldalú.... ha nem kell a segítségem, akkor ne is találkozzunk, ne is menjek hozzájuk, és ők sem jönnek hozzám. De ha segítség kell, akkor elvárják, hogy ugorjak.
Besokalltam ettől, de nagyon. :(
A mai világban a barátság már csak a múlté, és helyébe a haszonelvű kapcsolatok léptek, ahol a jópofizás, szerepjátszás a lényeg?
válasza: válasza:"A barátság már csak a múlté? A mai kapcsolatok haszonelvűek?"
Tudsz valamit arról, hogy milyenek voltak az emberi kapcsolatok 1970-ben, 1910-ben, 1830-ban vagy 1532-ben? Nem. Akkor fölösleges odabiggyeszteni azt a jelzőt, hogy "mai".
"Így eldöntöttem az elmúlt időszakban, hogy akik így viselkednek, azoknak egyszerűen NEM-et mondok."
Mivel ők valóban nem különösebben közeli barátaid, ezért jól döntöttél.
De abból, hogy ez történt _veled_, értelmetlenség arra következtetni, hogy milyenek az emberi kapcsolatok általában. Te nem vagy az egész emberiség.
"A mai világban a barátság már csak a múlté, és helyébe a haszonelvű kapcsolatok léptek, ahol a jópofizás, szerepjátszás a lényeg?"
Haszonelvű kapcsolatokban pont nem a jópofizás a lényeg, hanem a teljesítés :)))
Amúgy meg nincsen tisztán haszonelvű és nem haszonelvű barátság sem.
válasza: válasza:Tökéletesen megértem a problémádat, de hidd el, ha az ember kitartóan keresgél, talál még rendes embereket! Ugyanakkor azt én is problémaként látom, hogy egy bizonyos kor felett nehezebb szorosabb baráti kapcsolatokat ápolni. Pl. van olyan tényleg jó barátnőm, akiről tudom, hogy csak nehezen tud időt szakítani, munka, család mellett, pedig vele nagyon jól meglennénk.
Azt viszont én is megtapasztaltam, mikor két olyan ember is volt a mikrokörnyezetemben, akik szintén, csak valami haszon miatt keresték, illetve tartották velem a kapcsolatot.. leépítésüket én is hasonlóképp éltem meg, hogy "jobb így. Így kellett lennie, most mégis olyan, mintha egy közeli barátom se lenne".
Szerintem kezdj, valami hobbiba, sportba.. én ott találtam jó barátokra. Mert legalább van ami összeköt, és rendszeresen is találkozunk.
Köszönöm az eddigi válaszokat.
Az az észrevételem, hogy van, aki félreértett.
Pl. erre
"Haszonelvű kapcsolatokban pont nem a jópofizás a lényeg, hanem a teljesítés"
reagálva azt mondanám, hogy igenis szokásuk az érdekbarátoknak, haszonelven barátkozóknak az, hogy jópofiznak, látszólag kedvesek, mosolyogva kérnek segítséget.....és amíg minden az elvárásuknak megfelelően alakul, addig tovább játsszák ezt a szerepet. DE amint azt mondtam, hogy NEM.....akkor lehullott ez a maszk róluk. Mi ez, ha nem a másik kihasználásáért való jópofizás?
Akivel érdek nélkül kedves, az azután se fordul 180 fokot, ha egyszer-kétszer nem úgy ugrik valaki segíteni, ahogy azt ő előtte megszokta...
válasza:Figyelj, 30 felé jársz igaz? Én 15 éves koromban átéltem ezt és onnantól tudom is, most 17 vagyok, gyakorlatilag 0 élő életbéli baráttal, neten beszélek ezzel-azzal, de élőben semmi komolyabb barát, aki akár eljönne hozzám vagy én hozzá. Akikkel legutoljára kapcsolatot teremtettem, azok is lányok voltak.
Viszont amit érdekes kérdésnek tartok az az, hogy akik csak érdekből barátkoznak, nekik nincs szükségük igazira? Mert szerintem biztosan van, sőt van is nekik...
Ti hogy gondoljátok?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!