Megbantottam egy transz baratnőm,de már megfulladtam. Mit tegyek? (Hosszú)
Én egy lány vagyok,aki egy időben elég sokat mozgott transznemű emberek körében.
Azt kell tudni rólam, hogy bár sajnálom a helyzetüket,de valahogy nem tudom szent meggyőződéssel kimondani, hogy szerintem lehetséges nemet váltani. Mármint igy fizikailag. Ugyanis hiába a hormon+műtét,vannak dolgok amikre szuletni kell.
A transz srácokkal viszonylag nyiltan lehet ezekről a testi korlatokrol beszelni (pl fallosz-mutet dragasaga és eredménye...)
Viszont a transz lanyokkal egyszerűen nem tudok mit kezdeni,mert többsége nem akarja belátni, hogy ordít róla, hogy nem született nőnek... legkésőbb a hangja,de elárulja. Mindig azt éreztem nem mondhatom ki hogy bizony ez látszik
Most egyik ilyen barátnőm panaszkodott, hogy valaki "kideritette" hogy mi a szitu vele...besokalltam és szembesitettem vele hogy bizony 185 centisen 100+kilos alkattal TALÁN sejti mindenki, hogy mizu, és talán jó lett volna ezt a tranzicio elott merlegelni, hogy eltudja e majd fogadni, hogy ez látszik majd. Erre én lettem az érzéketlen hulladek, merthogy neki nem volt valasztasa...meg én ezt nem erthetem...
Egyrészt tényleg sajnálom, hogy ilyen élet jutott neki, és én is elég nyersen fogalmaztam...
Másrészt viszont úgy érzem nem akarok ilyen emberekkel barátkozni akik tagadják a biológiai valosagot (volt vitam már sport kerdesben, vagy hogy nő e akinek van pénisze-ez nem bnőm,ez egy netes t-lany volt)
Vagy egyszerűen transzfób vagyok tényleg,ha azt mondom, hogy férfinek nőnek születni kell,vagy ha ez nem jön össze, akkor megalkudni hogy korlátozottak a lehetőségek?
válasza:19
Igen, valahogy így látom én is.
Gondolom azért lettem lepontozva, mert sokan a habzó szájú "normalitás" konzervatívokkal azonosítottak, holott nem is lehetnék tőlük távolabb.
Én azt gondolom, hogy ha egy szexuális (vagy bármilyen egyéb) kisebbség nem a társadalmi megbélyegzéstől, nem a kirekesztettségtől vagy abúzustól szenved, hanem PUSZTÁN a saját fizikai vagy szellemi állapota keseríti meg az életét, akkor bizony valamiféle rendellenes helyzetről beszélünk.
Magyarul egy meleg személy tökéletesen boldog lehet egy befogadó közegban, míg egy transznemű a világ legtoleránsabb környezetében is diszkomfortot él meg a saját testében.
Ettől még természetesen pontosan ugyanolyan jogok és lehetőségek, pontosan ugyanolyan emberi tisztelet és megértés, reprezentáció és szeretet jár nekik, mint bárki másnak. Én csak annyit mondok, hogy a transzneműség NEM egy kellemes kis változatosság a szexualitás palettáján, hanem egy súlyos egzisztenciális krízis annak, akit ez érint.
válasza: válasza: válasza:#kérdező
nem olvastalak végig, de meg fogom tenni,
én kamasz korom óta nem tudok azonosulni a nemi dolgaimmal, nem érzem a magaménak, úgy êrzem mint ha idegen dolog lenne rajtam,bennem, akkor most mit tegyek szerinted ???
Niki
23# annyira beteg világ ez ám, hogy már kb azóta létezik amióta ez a beteg világ is☺️
Amúgy hidd el nekem,nem mi vagyunk a legnagyobb problema,sem a közellenség,akit utálni kell. Itt utálsz,mert más vagyok,de az utcán meg nem mondod,mert csak egy ember vagyok, és nincs címke a homlokomon. Akkor tulajdonképpen mit is utálsz? Mert te is tudod, hogy nem erdekel igazából, hogy kivel szexelek én,vagy egy másik számodra idegen ember
válasza: válasza:27
Miért lennének csendben? Ugyanolyan emberek, mint mi, ugyanúgy azt tehetnek, amit akarnak.
válasza:Transz, nem transz, tök mindegy.
Ha ilyen suttyó módjára állsz bele a "barátaidba", nincs min csodálkozni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!