Szerintetek általában mi(k) lehet(nek) az oka(i) annak, ha valakivel senki nem akar barátkozni nem nyitnak felé stb.?

Az emberek a szükségleteik és vágyaik kiszolgáltatottjai. Azokhoz vonzódnak, akikkel a legkönnyebb ezeket kielégíteni. Társas lények vagyunk, tele szociális szükségletekkel, igényünk van az interakviókra, jó beszélgetésekre, nevetésre... tehát emberekre, akik feltöltenek minket.

És cserébe viszont taszítanak azok, akik csak leszívnák az energiáinkat, akik elvesznek belőlünk, stb...

Szóval aki eddig kimaradt ezekből, annak azt kéne változtatnia, hogy kezdjen el érdeklődni az emberek iránt, találja meg mi az érdekes bennük számára, és akkor beindul a dolog. Az emberek nem szeretnek semmit se jobban, mintha valaki őszintén kérdezgeti őket bármiről...

Lehet, hogy zárkózott, szűk-, vagy halkszavú, nem tud jól kommunikálni, vagy bunkó, vagy nem tud beszélgetést fenntartani, vagy olyan témái vannak, amikkel elüldözi a többieket. Vagy azt érzik rajta a többiek, hogy neki nincs igénye társaságra.

Lehet, hogy a szociális készségei hiányosak, vagy az is lehet, hogy mentálisan sérült az illető, vagy mentális betegsége van.

Átlagemberek számára félreérthetően viselkedik.

Kevés információt nyújt a környezete számára, amely alapján be lehet határolni a személyiségét.

Párszor váltottam iskolát költözés miatt, illetve munkahelyet is úgy váltogattam a húszas éveim elején, mintha minden mindegy lenne.

Az a helyzet, hogy ilyenkor, mikor te vagy az új, akkor bármilyen rohadt kellemetlen is, de neked kell kezdeményezni. Odamenni, bemutatkozni embereknek, megkérni valakit, aki szimpatikus, hogy mutassa meg a büfét/könyvtárat/titkárságot hogy hol van, ha már van pár ember, akihez biztonságosan oda tudsz menni és tudod, hogy viszonozzák a szimpátiád, akkor felajánlani valami suli utáni programot. Nálunk legalább is így volt, mikor még én jártam iskolába (a kőkorszakban. De közösségi média már volt), nincs az, mint az amerikai filmekben, hogy kiállítanak az osztály elé, hogy beszélj magadról (hál Istennek szerintem egyébként), nem fognak körülrajongani, mert új vagy és izgi, max. az a pár ember talál be, akival senki nem barátkozik, mert reméli, hogy majd a friss hús a barátja lesz, de a többségben esetleg a susrmorgás megy, hogy ki az új csaj, első lépést mindenképp az újnak kell megtennie.

Munkahelyen annyival jobb szerintem, hogy ott általában kijelölnek melléd valakit, aki betanít, ha szerencséd van, akkor ő lehet jófej, és mondhatja azt, hogy menj vele ebédszünetre, vagy bemutathat más kollégáknak, de akkor is sokkal jobb benyomást teszel magadra, ha te magad mész oda bemutatkozni, és ezt lgkésőbb akkor úgy is meg kell tenni, mikor már egyedül, felügyelet nélkül dolgozol.