Van olyan baràtotok aki kisöpört titeket az életéből? Vagyis inkàbb leosztott egy alacsonyabb pozicióra? Hogyan àllnàtok hozzà egy ilyen helyzethez?

"addig keresi a tarsasagunkat ameddig ehezik es amikor van mas taplaleka is mar megun"

Ezt egy kicsit szétbontanám.

Van az a kapcsolat, amikor te keresed, ő nem keres, de amúgy működik minden. Együtt mindkettőtöknek jó, de neki külön is jó, neked meg nem. Ez tök oké, el kell fogadni, hogy jóban lesztek, de arra a szerepre nem alkalmas, amire te keresed.

Van az, amikor régen keresett, most meg nem is keres, nem is reagál. Fájdalmas, de ilyen is van, ez még nem gond. Vannak az igazi öreg barátok, akikkel lehet egész évben nem beszélsz, de ha szükséged van rájuk, mindig ott vannak.

És van az, aki keres, amikor neki jó, de ha te keresed, nem ér rá. Na ezt kell leépíteni minél hamarabb, mert a barát nem kabát, amit hidegben felveszek, melegben leteszek - kb erről beszéltél te.

Ehhez képest az érettségi után lelépő haverom végső soron egész egyenesen játszott. Csak az volt a gond, hogy ő ezt már előre eldöntötte, nekem meg szar volt utólag, magamtól rájönni.

"barátkozni szeretnék, és 2-3 levél után semmi válasz nem jön"

Szerintem ebben nincsen semmi. Eleve nulláról indulunk a másiknál, nem ismerjük egymást, lehet rájön az ember, hogy nem is érdekli a másik. Ez se nem jó, se nem rossz, csak tény.

Illetve a kulcs, hogy TE barátkozni szeretnél, attól még a másik nem feltétlenül. Én magam is úgy vagyok, hogy adott esetben válaszolok privát levélre amíg az eredeti kérdés körein belül maradunk s van megtárgyalni valónk. De nem megyek bele személyes beszélgetésbe.

Volt ilyen. Gimiben bár nem egy társaságba tartoztunk, sulin kívül nagyon sokat beszélgettünk, mélyebb dolgokról is. Belőle többször ki is bukott, hogy ezt, vagy azt amúgy velem osztja meg először, vagy legalábbis az elsők közt, vagy tanácskéréssel volt így.

Aztán, amint különböző egyetemre mentünk, és neki barátja lett, találkozó abszolút nem történt, de a beszélgetések is ritkultak, mert sokára és keveset írt vissza.

Viszont a régi gimis, egyetemen szerzett barátaival se nagyon járhatnak össze, mert a közös ismerősök nélküle posztolnak mindent már egy jó ideje.

Szerintem az "éhezés" túlzottan leegyszerűsített példa.

Lehet árnyalni, például azt mondom, hogy én a palacsintát kívánom, megeszem a bablevest is ha elém teszik, de a tökfőzeléket ki nem állhatom. Ha én palacsintára vágyom, te meg tökfőzelék vagy, akkor hiába vagyok éhes, nem eszlek meg.