Van olyan baràtotok aki kisöpört titeket az életéből? Vagyis inkàbb leosztott egy alacsonyabb pozicióra? Hogyan àllnàtok hozzà egy ilyen helyzethez?

Igen, sajnos nemrég volt ez a "lesöprés " Olyan tette, aki szinte a testvérem volt, annyira szerettem, több éves mély barátság volt.

Tanultam belőle , már felnőtt fejjel.

Pár éve párja lett, aki sajnos nem jó hatással van rá.Kisajátítja magának és a barátom hagyta magát.

Négy év alatt kb nyolcszor ért rá találkozni, fél - fél órára. Idén tavasszal pedig azt írta " ne haragudj, de megváltoztak a preferenciáim "..

Ez nekem nagy pofon volt, nem reklamáltam, de többet nem találkozom vele,már akkor sem,ha ő akarna. Néha írunk ennyi maradt az egészből.

Kicsit OFF: Szerintem valahol el kell fogadni, hogy ilyen az élet és a barátság. Nem feltétlenül tart örökké akkor sem, ha egy időben elválaszthatatlanok vagyunk és/vagy valamilyen közösség összeköt.

Gyerekkori barátommal meg is beszéltük már felnőttként, hogy tulajdonképpen a "kényszer" és gyerekkori élethelyzet kötött össze minket. Ami nem jelenti azt, hogy akkor ne lettünk volna barátok, egész nap együtt lógtunk. De alapvetően mindketten kiközösített, kinézett gyerekek voltunk, szegény családban. Akkoriban nem volt se internet, se semmi, így egymásra voltunk utalva.

Később változtak a lehetőségeink, változtunk mi magunk is és elfogadtuk, hogy a régi barátság már nem ugyanolyan, nem ugyanarra vágyunk, másfelé vitt minket az élet.

#6, abszolút egyetértek. A főnököm mondása, hogy aki menni akar, annak segíteni kell csomagolni.

Csak hát azért pofára esik az ember, ha másra számított.

5: Ez annyira szomorú, de sajnos sokszor igaz.

Nekem az "tetszik" nagyon, amikor barátkozni szeretnék, és 2-3 levél után semmi válasz nem jön. Pedig úgy tűnt, minden oké.

Nem értem ezeket az embereket, ha te nem keresed, a másik fél nem fog. Talán ezek ilyen előre leosztott szerepek "az univerzumtól", van aki folyton fenntartja a kapcsolatot, és van, aki csak van, és elvárja a másiktól, hogy majd jelentkezzen.

Szomorú mindenesetre...

"ezek ilyen előre leosztott szerepek "az univerzumtól""

Dehogy, semmi univerzális nincs ebben. Az van, hogy te éhes vagy, ő meg jóllakott. Neki van annyi emberi kapcsolata, amennyit igényel, neked meg nincs, emiatt ő megvan nélküled is, te meg nem.

Életemben először akkor találkoztam ezzel, amikor a házvásárláskor próbáltunk beilleszkedni a környéken, és már kialakult kapcsolatrendszerben kellett helyet keresni magunknak. Ugyanez volt: marha jól megvoltunk, de nem keresett egyik sem, mert nekik működött az életük a mi barátságunk nélkül is, mi viszont egyedül voltunk.