Miért ilyen nehéz felnőttként barátkozni?

-Lehet elfoglalt.

-Lehet nem tud mit válaszolni rá vagy ha nyilvános akkor azért nem akar.

-Eszébe sem jut, hogy neki arra kéne válaszolnia.

Nekem is nehéz barátkozni.. kb 5-6 embert elhívok valahova és ebből vagy nem írnak vissza vagy nincs kedvük jönni:D Pedig tényleg jókat lehet velem dumcsizni és törődöm mások érzéseivel. Sokszor hagyom a másikat h kiöntse a lelkét nekem, ha úgy érzi. Szerintem csak nem a megfelelő embereket vonzom magamhoz, kitudja.

Ha lány vagy, inkább keress magadnak egy palit, aki rendes és kimozdul veled helyekre. És töltsd időt a családoddal is.

Talan nem az online vilagban kene elni az eletet. Biztos boomer vagyok, de en nem is ertem ezt a rairok, visszair/nem ir, latta a sztorim, kovetem instagramon univerzumot. A valo eletben megismert emberekkel tartok kapcsolatot online, es annyi.

Es ha boomer is vagyok, a pszichologia is azt mondja, hogy az elo kapcsolatok, valodi talalkozasok, igazi beszelgetesek lehetnek igazi alapjai egy barmilyen kapcsolatnak. Online elveszik a lenyeg.

Felnőttként mások is már a prioritások általában, mint a barátkeresés, barátkozás, sokan elfoglaltak, és a maradék időt is inkább a családjukkal töltik, vagy inkább a hobbijukat űzik. Nehezebb is már barátokra, barátkeresésre időt szakítani, mert a feladat is több, a szabadidő meg kevesebb.

Sokan már nem is túl nyitottak új emberek megismerésére, lehet csalódások miatt, de az is lehet, hogy már van pár fix ember az életükben, és nincs szükségük olyakra.

Offline és online sem valami könnyű barátokat szerezni, sajnos én is ezt tapasztalom. Ahogy azt is, hogy bekerülök egy helyre (gyakorlat, egyetem, munka), ott megismerek embereket, közülük párral nagyon jóban leszünk, viszonylag hamar is. De ennyi. Az a "barátságkezdemény" csakis azon a helyen, ami összeköt minket, marad meg, amint mi onnan kimegyünk, egyszerűen semmi nem marad.