Itt az ideje, hogy megszakítsak egy 8 éve tartó barátságot?
2 éve együtt kezdtünk el egy iskolát, így osztálytársak lettünk. Külön csoportba kerültünk, így újabb baráti társaságokba is kerültünk. Egy idő után már azt vettem észre, hogy a 2 hónap alatt szerzett barátnőivel sokkal többet foglalkozik, mint velem. Utána összejött az egyik osztálytársunkkal és mintha én már nem is léteztem volna. Sokszor hagyott cserben a fiú miatt. Én őszintén megmondtam, hogy nekem nem szimpatikus, de persze tiszteletben tartom, hogy őt választotta. Aztán egyik nap csak úgy leharapta a fejem, hogy szálljak le a barátjától, mert nem esik neki jól, hogy őt bántom. Nem fejtette ki, így nem tudom mire gondolt, mert még csak csúnyán se néztem rá és kettőnk közül nem én vagyok az, aki még köszönni se bír. Ez azt váltotta ki, hogy már nem merek neki szólni semmiért, mert elég rossz természete van és nem tudnám elviselni, hogy nekem ugrik, amikor nem tetszik neki az, amit mondok, mert én elég konfliktus kerülő vagyok.
Az utóbbi időben már nem is mertem reagálni sok dologra, mert ha én máshogy állok a helyzethez, akkor már egyből jön a "k", a like jel, aztán még ÉN kérek bocsánatot és arra se kapok semmi választ. Egyik nap én vagyok a flegma szar, másnap mintha mi sem történt volna.
Sokszor nem is érdekli mi van velem. Elkezdtem egyszer mesélni milyen volt a hétvégém, végig se mondtam, de már azt hajtotta vele mi volt. Ha neki van problémája az mindig rosszabb, mint a másiké.
Nem rég történt, hogy egésznap nem beszéltünk, de csak azért, mert ő is el volt foglalva, meg én is. Nem kérdezett rá, hogy van-e valami baj, hanem egyből a hátam mögött szidott, hogy milyen vagyok. Bocsánatot meg nem fogok kérni olyanért, amiért nem érzem magam hibásnak. Szóval sok probléma van, amit csak besöprünk a szőnyeg alá, de egyszerűen nem lehet vele megbeszélni.
Hozzátenném, hogy konkrétan kizárt az életéből és azt se tudtam, hogy összevesztek a barátjával. Mindezek ellenére mellette voltam, pedig úgy érzem nem érdemli meg.
Több mint 1 éve érzem úgy, hogy jövőre, ha végzünk, elmondom neki, hogy mi bánt és hogy nem akarom, hogy többet az életem része legyen. De viszont, most valamiét minden mintha a régi lenne és elég naiv vagyok, szóval úgy érzem nem kell megszakítanom vele a kapcsolatot.
Nem tudom mi lenne a helyes döntés, mert beszélni vele nem lehet. Úgyis én lennék a gerinctelen mocsok.
Voltam hasonló helyzetben. Más barátokkal fogalkoztam, később fokozatosan igyekeztem újraépíteni a baratságunkat. Mélyen volt, szüksége volt rám.
Már jó a helyzet, de nem vagyunk annyira közel, mint gyerekként. Vagyis neki még vannak gondjai a megnyílással (nem felém, hanem úgy általában)
Nem feltétlenül kell teátrálisan "szakítani". De igen, érdemes lenne beszélnetek róla vagy egy kicsit jegelni a dolgot.
Szerintem a jó barátságoknak is megvan a maga görbéje. Van mikor laposabb, van mikor magasabb. Mondom ezt két 30 éves barátsággal a tarsolyomban. Voltak időszakok, amikor éreztük, hogy a másik kicsit most más úton jár, hagytuk egymást ilyenkor, de mindig tudattuk egymással, hogy a háttérben itt vagyunk. Nem lehet elvárni egy baráttól, hogy csak veled, és mindig, és egyetértés...
Itt a leírtak szerint, te sokkal toxikusabb vagy, csak sajnos észre sem veszed. Kicsit most dolgozz magadon, de ne szakítsd meg a barátságot.
Túl vannak misztifikálva ezek a sulis ismerettségek. Úgy csinálnak ilyenkor az emberek, mintha a másikkal minimum párkapcsolatban, de inkább házasságban lennének. Majd bejön valaki a másik életébe és bekapcsol egy zsigeri féltékenység meg irígység. Mintha megcsalás történnte.
Itt az ideje egy párkapcsolatnak neked is és nem lesz időd hülyeségekkel foglalkozni. Hirtelen majd te neked nem lesz időd ő rá és majd lehet te is kapod az ívet, hogy nem szimpatikus neki a barátod, miért nem beszéltek meg dolgokat, stb.
Ez egy ilyen biznisz, párkapcsolatba, házasságba, hálószobatitokba nincsenek bevonva a barátok, de még a szülők sem. Én soha nem tettem ilyet, az az én dolgom, csak annyit osztok meg, amennyit én meg szeretnék osztani, akkor is, ha faggat a másik. Volt is belőle hiszti egyszer kétszer a fent említett "megcsaltak" effekt miatt, véget is ért a nagy barátság.
Az emberek nem nagyon tudnak határt tartani, semmilyen oldalról. Sem úgy, hogy kinek mit mond, mutat, sem úgy, hogy kinél meddig próbál elmenni.
Úgy hogy el kéne engedni az elvárást, hogy a barát az majd mindent megoszt és megmutat, illetve hogy ne neked jogod van mindenről tudni, vagy véleményezni. Van persze jogod minősíteni, csak ne lepődj meg, ha a másik lezár emiatt.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!