Az igaz, hogy a külsőd amivel születsz belekényszerít egy szerepbe?

19-es vagyok, és egyrészt igen, van az ismerősi körömben, ahol a pasi sokkal jobban néz ki, mint a nő, és fordítva is, nem lehetetlen ez sem, de első körben mondjuk próbálj meg egy hozzád hasonló kaliberű barátnőt találni.

És ugyan a 18-asnak tetted fel a kérdést, de válaszolok én is neked.

Én meg azt kérdezem, hogy mi változna attól, hogy kiírod újra és újra ezt a kérdést ide a gyakorira? Nem is értem, mire gondolsz. Mi változna attól, hogy felhozod a témát? Hogyan, mit kéne változtatni NEKÜNK?

Milyen megoldást látok a helyzetetekre? Semmiképpen se kössétek fel magatokat, de az itt kiabálás helyett mondjuk edzhetnél, sétálhatnál, zenét hallgathatnál, nyelvet vagy programozást tanulhatnál vagy önfejlesztő könyveket olvashatnál.

Az a megoldás és teendő, hogy NEKED kell változni, ha nem érzed jól magad a bőrödben. Külsőleg is lehet, sokszor apróságokon múlik, de főleg belsőleg: rettenetesen taszító az olyan ember - legyen bármilyen a külseje -, aki mindig másokat hibáztat a problémákért, akinek soha semmi nem jó, állandóan szenved, és mindig csak az a téma, hogy neki milyen rossz. Sajnáltatja magát, gyerekes elképzelései vannak, hogy neki mi JÁR, de azért nem hajlandó tenni. Meg kell tanulni elfogadni, hogy nem szerethet, kedvelhet téged mindenki, senkinek nem JÁR semmi ilyen formában. Közben durván általánosítva bántotok ismeretlen embereket (A NŐK), illetve sokszor a körülöttetek lévő, belátek nem szerelmes, veletek nem foglalkozó nőket is (meg a munkatársakat, főnököket és szomszédokat). Hogy vártok kedvességet, szeretetet, ha nem vagytok képesek élvezni semmit az életben, nem tesztek semmit azért, hogy jobban érezzétek magatokat. "Ronda vagyok, ezért utál minden nő!" kiabáljátok mindenhol és valami csodára vártok, hogy ha majd elégszer elkiabáljátok ezt, akkor nem tudom...

Mire számítasz, mit vársz ettől, hogy ide kiírod ezt a kérdést?

Szerinted mit kellene tennünk NEKÜNK (a nőknek? a társadalomnak? a törvényhozásnak?) - te miben látod a megoldást?

Azon kívül, hogy néhány hozzád hasonlóan gondolkodóval nekiálljatok teli szájjal szidn a nőket és sajnáltatni magatokat, meg nevetséges követelésekkel álljatok elő (kötelezően elosztott nők meg hasonló baromságok).

MINDENKINEk van csomagja, SENKI nem cukorfelhő életet él, senkinek nem hullanak a dolgok, a nők, az állások az ölébe. Igen, van, akinek könnyebb az élete, de a legtöbbünknek kurvára nem. Az apja egy szociális otthonban él miután egy csalónak eladta a lakását, a 15 éves gyereke öngyilkosságot próbált meg elkövetni, a bátyja kábítószerfüggő, a gyereke ADHD-s, 3 sikertelen lombik után végre terhes, de retteg, hogy mikor lesz baj, meleg, de még a barátainak sem meri elmondani, a férje rákos volt, a gyereke bulimiás... ezeket a példákat a saját, illetve rokonaim, barátaim, munkatársaim életéből soroltam fel. Te csak fröcsögnél rájuk, hogy "bezzeg az ő életük, ők milyen szerencsések, mert van férjük, feleségük, gyerekük, munkájuk, vállalkozásuk", közben meg 100x nagyobb problémájuk van mint neked, hogy ... nem tudom... tulajdonképpen MI a problémád?

Szűz vagy? MINDEN nő kihasznál? MINDENKI utál? MINDEN munkahelyeden MINDENKI szemétláda? Nagyon sajnállak, hogy SEMMI örömet nem tudsz találni az életben. :-(

Kicsit megértem (nekem is volt egy depressziós, mindent és mindenkit gyűlölős időszakom egy nagyon rossz kapcsolat után), és tudom, hogy nehéz ebből kitörni, főleg ha 20-30 éve ezzel mérgezed magad, de soha nem késő.

És tetszik vagy sem, mindig lehet olyan, hogy valakinek NEM lesz élethosszig tartó kapcsolata vagy párja, családja, gyerekei. Van ilyen ismerősöm, kettő is, egyik nő, másik férfi. Semmi extra szörnyűség nincs velük kapcsolatban, átlagos külső, értelmes, diplomás mindkettő, jól keresnek, van saját lakásuk. Vannak hibáik, persze, de náluk ezerszer szörnyűbb embereknek meg van párjuk. Nekik is volt néhány, de most már jó ideje egyedül vannak - de nem adják fel, nem válnak embergyűlölővé, dolgoznak, családoznak, elfoglalják magukat a hobbijaikkal.